Etika-órákra javaslom még a következőket.
Drága gyerekek, most vegyük át azt is, miért engedjük előre a hölgyeket az ajtóban, miért segítjük fel rájuk a kabátjukat és miért toljuk alájuk a széket, továbbá miért segítjük be őket az autóba.
Akinek volt gyerekszobája, annak ez evidens, akinek a ló nézett be az ablakon, annak is mondták már, hogy így szokás.
Ma átvesszük, ez miért is van így.
Nagyon egyszerű, nem lesz gond, de azért jegyzeteljetek.
Egy lovag mindig segít az elesetteken, nála gyengébbeken.
Teljesen nyilvánvaló, hogy egy nő nem képes felvenni a kabátját egyedül, nem képes leülni vagy kinyitni egy autóajtót.
Egy igazi lovag segít neki.
Kis butám, mondja még neki kedveskedve, és esetleg megengedi, hogy az illető hölgy keresse a zsebeiben az ajándékot vagy a csokoládét, hogy aztán kacarászva megcsinálja a jól megérdemelt teát.
Most egy pillanatra képzeljük el fordítva a helyzetet.
Amikor odalép hozzád, bátor lovag, egy fullsminkelt vezérigazgatónő vagy bankárcsaj vagy akármelyikük a világ nagyobb részéből, felveszi helyetted a kulcsodat a földről, mert könnyebben hajol, mint te.
Kinyitja neked az autó ajtaját, hiszen ő vezet, te meg az utasa vagy.
Felsegíti a kabátodat, mert idősebb vagy, neki meg semmiből nem áll.
Előreenged az ajtóban – persze nem a kocsmában, nehogy beléd álljon a székláb, kis lovag.
Néha elkéri a számlát az étteremben, ahová meghívott kajálni. Igen, te rendelhettél előbb és ő nem tett megjegyzést, minek az a két deci vörösbor, nem tesz jót.
Elviszi a gyerekeidet óvodába, iskolába, ha már nagy bátran megcsináltad neki és most nagyon büszke vagy rájuk és kábé ennyi.
Elmegy értük éjjelente is bárhová, ha kell, te csak pihenj.
Néha pattogsz, hogy miért nincs élére vasalva a mittudoménmi.
Azért, baszdmeg, mert nem vasaltad ki, kislovag.
Ameddig az én kenyeremet eszed?! Szalad ki a szádon néha a mondás, és a világ kicsivel több mint a fele nem röhög hangosan, mert udvarias.
Amikor rettenetesen szenvedsz, mert halálos kórság vett rajtad erőt, például egy futó influenza, valahogy mindig van a kezed ügyében tea.
Teljesen igazad van, amikor szóvá teszed, ha valamelyik évszak meg nem határozott időpillanatában esetleg megtalálod a lakcímedet, épp pont akkor miért nincs elvágólagos rend.
Abban is tökéletesen igazad van, hogy milyen rettenetes dolog már az, hogy ennyi só van a levesben.
Vagy éppen nincs.
A szülői értekezletek tanulságait, ha kényszeredetten is, de meghallgatod.
Amikor szalagavatója van a gyerekednek, nagyon büszke vagy rá, boldogan táncolsz a lányoddal, koccintasz a fiaddal és nem érted, hogy az anyukának miért van ötkarikás jelzés a szeme alatt, miért nem képes önfeledten örülni.
Az elköltözés, házasság és egyebek is egyszerű dolgok, örülni kell neki.
Jó, hát néhány rokont el kell temetni, de nehogy már minden a te dolgod legyen.
Ha jön az unoka, nem is érted, miért zokog a kis buta nő.
Lássuk be, teljesen igazad van. A nő, aki melletted volt akárhány évig, kissé beporosodott. Viszont Icuka a könyvelésen egész jól tartja magát.
Na de ennyi gyerektartást? Hát honnan fizessél.
És Icuka a könyvelésről ugyanúgy meg fogja szívni, csak még nem tudja, mert jó a főnököt becserkészni.
Közben a régi asszony, a beporosodott, kapálgat.
Ehhez képest legyen már tényleg alap, hogy felsegítjük rá a kabátot.
Már ha még van neki.
Mert az úr a pokolban is úr.
A végén, amikor a protkódat és azt a kis műanyag csövet cserélgeti neked az akárhanyadik, arról mesélsz, milyen szép gyerekkorod volt, mert anyád bezzeg tudott rendesen sütni.
Anyád.
A mai erkölcstanóránk véget ért.
