Izélgettem én a bigyókat, nem kezdő gépfüggő vagyok, tudom, mit kell piszkálni, de nem, az istennek sem indult be a netkapcsolat.

Attól eltekintve, hogy dolgozom rajta, és csak az időm kétharmad részét – kérharmad, értik, hahaha – cseszem el mással, mint például écák osztogatása, kommentelgetés, ez nem a világvége, gondoltam. Valami majdcsak lesz.

Maga a probléma reggel hatkor derült ki. Nem ügy, gondoltam, legfeljebb nem online csinálom meg a srácok teáját, kakaóját.

6:30-kor már kissé ideges voltam, de arra gondoltam, hány milliárd ember szántogat békésen internetkapcsolat nélkül.

6:35-kor rájöttem, hogy nekik viszont nem a munkájuk a képernyő és a klaviatóra (értik, hehe klaviaTÓRA). Sebaj, a kollegáim nem hülyék, kiválóan működnek nélkülem is, ha csak nem jobban.

7:30-kor elvittem a gyereket iskolába, bár azt net nélkül is mindig csinálom, utána kicsit sétálgattam a városkában. Ha annyi turistát vonz, néha én is bandukolhatok. Érdekes bizsergést éreztem, valahányszor megláttam valami jófajta süteményt vagy free wifi táblát a kirakatokban. Kicsit bankoltam, kérdezték is az ügyintézők, miért nem online oldom meg, erre csúnyán válaszoltam, elnézést kérek utólag.

10:00-kor szembesültem azzal, hogy nekem bizony baromi fel kell hívnom egy raklap embert, de hát ha nincs skype?! Saját kezűleg – és erre külön büszke vagyok – ütögettem be a számokat és beszéltem a saját számmal bele a készülékbe.

Mondta is a ketteske lányom, hogy majd rám ír fészen, hogyan sikerült a vizsgája. Megörültem neki, aztán rájöttem, hogy esetleg ez nem fog menni.

11:30-kor már a falat kapartam, mert nem hogy az összeset, de egyetlen hírt sem olvastam még. Itt súlyosbodni kezdtek az elvonási tünetek, tehát elmosogattam.

12:00-kor szétválogattam a nem használatos ruhákat a használatosoktól.

Aztán nekiálltam söprögetni. Van persze porszívó, de így jobban telik az idő.

13:15-kor felhívott a szerelmem, hogy most mi a lótetű van, miért nem vagyon onleány. Részvétét nyilvánította, hogy még mindig nem sikerült mgoldanom az átmeneti problémát. De azért szeret. Én is őt.

14:05-kor valami bejött, de aztán mégse. Kapcsolgattam még ide-oda, felajánlotta a gép, hogy ha problémáim vannak, ide és ide fordulhatok. Online. Anyátok.

14:25-kor elmentem a gyerekért, elhoztam. Hazaérkezése után rávetette magát a saját gépére, elég kacifántosan káromkodott, hogy nincs net. Mondtam neki, hogy a lecke megírásakor esetleg hagyatkozzon a saját tudására és a kézzel fogható szakirodalomra. Nézett rám hülyén. Én meg vissza.

15:00-kor leköptem a gépet. Szétszereltem az egész rendszert, újraraktam. De nem hagyta magát.

16:15-ig elszívtam vagy egy doboz cigit, annyira ideges voltam.

Lezuhanyoztam újra, mostam kicsit, teregettem. Megnéztem a rózsáimat. Az egyik bokrot biológiai kísérletképp behoztam még ősszel: virágzik. Szép. Szívesen megmutatnám persze most a képet róla, de nincs net.

17:30-kor nekiálltam valami nagyon matatósat főzni, hátha közben történik valami, de nem. Átmentem a szomszédhoz, akivel amúgy csak csetelni meg szkájpolni szoktunk (esetleg hólapátolni), hogy mi a túró van. Mondta, hogy eszi a kefét, mert rengeteg dolga lett volna, de nincs net, áll a biztosítási piac emiatt, de már telefonált saját kezűleg és szájúleg.

18:30-kor elkezdtem körülnézni, kinek nyitott a wifije vagy legalábbis megfejthető a kódja a környéken. De vagy síelni ment mindeni, vagy béna vagyok (ezt nem hiszem).

19:30-kor elzavartam a legkisebbet zuhanyozni, hajat mosni, miegyéb. Aztán vacsoráztunk. Beesett még egy-két gyerekem – büszke vagyok rájuk. Az anyanyelv fölényes ismeretéről tettek tanúbizonyságot, mikor észrevették, hogy nincs net. Bosszúból elvonultak a városba haverozni.

20:15-kor azt mondta a fiam, hogy ne aggódjak, mindjárt hazaér, majd csinál vele valamit, neki is raklapnyi dolga van, tehát nem miattam – mielőtt elbíznám magam.

Most várok.

A lakás tiszta, a gyerekek tiszták, a ruhák elpakolva (vasalni nem fogok, nincs az az atomkatasztrófa, hogy olyat csináljak), az edények szépen csillognak, a fincsi vacsi szaga már kiszellőztetve, könyv elővéve (tévét elvből nem nézek, csak ha muszáj). Próbáltam rádiót is hallgatni, de mivel netről szoktam...

Hát ilyen lehet a traktorosnak is, amikor elveszik a traktorát, miközben a munkája egyben a hobbija is, és eddig ez olyan jó volt így.

Másnapra megtörtem és befizettem az elmaradásomat.

Ha holnap sem jelentkeznék, küldjenek rám mentőt, mert az elvonási tünetek nagyon durvák tudnak lenni.

(Lábjegyzet: a tízéves hülyegyerekem mai napi benyögése: nincs internet-elérhetőség, de nem azért, mert nincs alatta szék...)