Mondtam is a Beának meg az Évának, hogy most akkor egy darabig hozzájuk járunk zuhanyozni, meg mosni.
Nem állítom, hogy kiült volna a felhőtlen mosoly az arcukra - tudom én, sokan vagyunk és hangosak.
Sok láb sok zoknit fogyaszt, nem mintha bármelyiknek megvolna a párja, de ebből már úgyis divatot csináltunk.
De hogy a fűtésrendszer miért nem nyáron romlik el, amikor nem okoz akkora felfordulást...
Jó, önfeláldozó típus vagyok, használom a klimaxomat a lakás felfűtésére, de azért ezt az egyenletes 15 fokot még én is keveslem.
Tegnap nagy önfeláldozóan megjött a pasim, ünneplőben, nekiállt szerelni. Ettől csak kicsit lett rosszabb a helyzet, de már megoldottam, hogy elment. Előtte még mondta, hogy másszak én be a hűtő alá, mert neki ezb az ünneplő gatyája, nem akarná összekoszolni.
Annak nem örültem, hogy elment, annak sem, hogy valami számomra teljesen érthetetlen okból rövidebbek lettek a hosszabbítók a beavatkozásának köszönhetően.
Megkerestem a vízaknát is a kertben, alámerültem a meztelen csigák és a téli álmukat alvó békák közé, hogy elzárjak egy vízcsapot. Jó, tudom, hogy rendes ember időben megteszi, de itt most rólam van szó.
Visszaizéltem a biztosítékot, mert kicseszte a kenyérpirító.
Gondoltam, legalább a légkeverős, áramos sütőt beindítom, mert utálom a jégvirágokat idebent.
Akkor szembesültem azzal, hogy ahhoz azért áram is kell, csakhogy itt tegnap nagy megmentési akció volt. (Aminek kapcsán megtudhattam, milyen hülye vagyok, mert nem úgy kell szakembert hívni. Hanem hogyan, kezicsókolom?!)
A papagáj konkrétan hozzáfagyott a rácshoz. A teknősök megdermedtek. A gyerekeim három dunyha alól nem jönnek elő, jól teszik. Járt itt a mosógépszerelő, mondta, nem akar átbaszni, megcsinálhatja ő ezt negyven-ötvenezerért, de szerinte vegyek másikat. Jó, mondtam, vegye meg nekem.
A fűtésbácsi elindult mifelénk. Eddig kábé háromszor hívott, hogy nagyon messziről jön. Kénytelen voltam tájékoztatni, hogy kurvára nem érdekel, ő írta a honlapjára, hogy azonnal és hogy Pest megye, nem veszek neki HÉV-bérletet, jöjjön, szereljen, menjen.
Úgyis felszámítja.
A pasim is online van velem, különböző állati okos tanácsokkal lát el. Például hogy van neki keringetőszivattyúja, majd elhozza egyszer. Csakhogy én most fázom, márciusban már nem fogok annyira. Meg hogy feltétlenül basszam le a szerelőt, amiért nem annyira garanciális. Jó van, cseszed, majd ha nálad nem lesz fűtés, kötözködjél azzal, aki épp megcsinálja - én nem fogok.
Összenéztem közben az elektromos hálózatot - arra jöttem rá, hogy én pasit max. az ágyamba engedek be innentől kezdve, semmiképp ne nyúljon semmi értékeshez. Nem vagyok különösképpen hihetetlenül okos (de), bár azért azt elképzelhetőnek tartom, hogy értelemszerűen dugok be izéket a konnektorba és nem összevissza.
Nem baj, tudok én hallgatni, azt szeretik a pasik.
Szóval a hűtő bigyóját a hűtőhöz legközelebb eső konnektorba és nem a fürdőszobába satöbbi.
Nincs akkora para, végül is 15 fok van a lakásban és semmi nem működik épp. Fiúk, ne nyúljatok semmihez. Majd jön a Bea meg az Éva barátnőm, megszereljük. Kicsit kevesebb felhajtással. És egymástól se várjuk el, hogy nagy kék pislantásokkal imádjuk egymást.
Közben a négyeském, a tízéves flashmobot szervezett a koripályára. Mondtam is neki, hogy pont erre vágytam, a természet lágy ölén fagyoskodni egy kicsit.
Na jó, szemrehányást nem tehetek neki, ezt hozta itthonról. Más gyerek babázik, ez meg flashmobokat szervez.