Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Könnyen elkaptuk, uram!: @tomtyi: . "A Habsburg név a 11. században ragadt az alemann eredetű családra, amikor II. Ottó (me... (2018.08.02. 00:13) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Manyecska.: Pár napja találtam meg ezt a számot nem gondoltam volna hogy így lesz aktuális. Sok erőt kívánok a... (2018.07.15. 19:47) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek

2018.04.21. 00:31 | törökmonika | 1 komment

kutyafule.jpg

 

Nem leszek összeszedett, felmentésem van gondolkodás alól.

Állati helyes jelenetek vannak, nem győzöm kapkodni a fejem. Kicsit felgyorsultak az események.

Érdekes, régebben mintha lassabban ment volna az idő (tudom, tudom... régebben a nosztalgia is más volt).

Mivel egyszerűen nem férnek el már egy járókában, kitettem őket a nappaliba rohangálni. Elfogyasztottak egy Nyeső Mari CD-borítót, két könyvet, a lépcsőn még elkaptam az egyiket, míg a másik kirajtolt a kertbe, de abban azért megállapodhattak titokban, hogy baromira szirénáznak. Jól megy.

Szerencsére az influenzából kifolyólag megsüketültem - remélhetőleg csak átmenetileg - a fél fülemre, így nem annyira zavar (de).

Szerencsétlen Molly kutya igen jámbor fajta, de már ő sem nagyon bírja a folyamatos nyesztetést. Konkrétan zokogva menekül el a kert igen távoli sarkába.

És akkor most képzeljük el, hogy a kishölgy nem híve a konvencióknak, ő bizony úgy négykézlábazik, mint a mackók: hátsó nyújtott lábbal. Ez gyakori pofára esést eredményez.
A fiatalember apja fia, állandóan a konyhába igyekszik, nyilván pacalt főzni.
Ha megjön az apjuk, azonnal enni akar nekik adni, mert szerinte egy ember csak azért nyafoghat, mert éhes. Véletlenül sem verte be a fejét, nem unatkozik vagy álmos.
Ha megjön Négyeske, nekiáll ukulelézni nekik.
Ha megjön Hármaska, akkor azonnal aggódni kezd, de legalább - férfiember létére - azonnal profin átpelenkázza őket.
Ha megjön Ketteske és a párja, azonnal nekiállnak valami iszonyat dédnagymamásan gügyögni.
Egyeske még nem jött meg, de nagyon várjuk, mert szerintem az egyetlen normális ember a családban.

Szerintem én szimplán önvédelemből süketültem meg, egyelőre persze még csak a fél fülemre, de kíváncsian várom a továbbiakat.

Gyakorlatilag bárhol és bárhogyan képes vagyok már elaludni - ó, a régi szép idők, amikor álmatlansággal küzdöttem...

Ha felébredek, nem találom az ajtókat, mert a pasi természetesen megint átalakította a lakást.

Már próbálkozunk különböző szilárd dolgok szervezetbe bevitelével.
Csodapasi persze mindig mindent jobban tud, mert nyilván nagyobb a tapasztalata (ezt viccből mondtam), mindenesetre ma lemostam a falat, mert a brokkolis sárgarépa nem jött be.
Azonkívül a szomszéd kanala mindig zöldebb.
Egy neked, egy neki.
Gondoltam én.
Hát nem.
Még szerencse, hogy kétkezes vagyok...

Ma, amikor a fiatalurat a lépcső közepéről szedtem vissza, elkezdtem sikoltozni, hogy AZONNAL kérek segítséget holmi rácsok képében. Egy órán belül hozta egy tüneményes kislány meg az apukája. Már csak nyolc-tíz kell.

A pelenkázás úgy néz ki, hogy már segítséget kell kérnem, ha van itthon valaki. Egyik ember ráfekszik és leszorítja, a másik villámban cseréli a pelenkát, aztán gyereket cserélünk.

És igen, megtörtént a varázslás is.

Talán nem meséltem, de Hármaska imádta az első pillanattól Négyeskét. Kérte annak idején, hogy hadd tegye be ő az ágyába az akkor pár hetes hugit. Hát nagyot puffant, mi tagadás. 

Négyeske azóta zseni. Jó lehet, hogy nem ettől, csak az anyai gének :)

Na, ma sikerült a fiatalurat is lebukfenceztetni. Kíváncsian várom, informatikus vagy matematikus lesz-e belőle (mert baja nincs, csak nagyot puffant). Az elkövető természetesen Hármaska - benne van a kezében a rutin.

Én meg csak ülök és öregszem, vágyom pár óra nyugodt alvásra, amire esélyem nincs, de sebaj, úgy szép az élet, ha színes és zajlik :)

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr5913852364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bodócsy Vera 2018.07.13. 03:29:27

Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam.
Nem tudok aludni a hiányodtól.
Nem így kívántam, hogy végre Aludd ki magad.
Nagyon nem így !!!
Nem búcsúzom, mert látlak még.
Nagyon szeretlek, amíg élek.
De addig? Még nem tudom.
Jó volt veled, és jó volt minden, amit tettél, adtál, el sem tudom képzelni milyen lesz nélkületek.
Ők, a szeretteid, hogyan lehetnek meg nélküled. Adél, Dani, Mik, Mira, Vencel, és egyeske, ketteske?
Mi történhetett, hogy tegnap még nevettünk, örültünk a kockásoknak, ma meg te alszol, mi meg őrizzük az álmodat, amíg csak élünk. Szép álmokat, és vigyázz ránk Monikám szívem