Tulajdonképpen azért is szeretem eltalicskázni az ikreket nap mint nap, mert össze tudom gyűjteni a legbaromabb beszólásokat.
Ma például belémjött hátulról egy anyuka babakocsival és leordította a fejemet, hogy majd ha lesz egy gyerekem, fogom tudni, az milyen nehéz. Megértően bólogattam, kezemben az ötödik és hatodik gyerekemmel, majd udvariasan arrébb mentünk.
Egyébként nagy kihívás babakocsival közlekedni itt a tanyaközpontban, gyakorlatilag sehova nem férünk be. Oké, hogy akadálymentesítve van szinte minden, de velünk azért nem számoltak. Mondjuk, pont a belvárosi patikába lehetetlenség bejutni a babakocsival, na de hát na, nem lehet minden tökéletes. De például a bankba be tudtam menni, miután beordítottam a biztonsági őrnek, hogy nyissa már ki a másik szárnyát is az ajtónak. Szó nélkül megtette, nagyokat mosolygott.
Na, ezt sem gondoltam volna magamról, hogy ennyi idősen ilyenekről fogok posztolni.
De nem a világ legrosszabb dolga :)
Ráadásul ma Dani felállt. Igaz, hogy Adél arcára, de ne vesszünk el a részletekben. Eddig azt hittem, a nagyfiam volt a leghülyébb gyerek, mert az nyolc hónaposan csinálta, de ezek szerint mindig lehet licitálni (én már többször nem próbálom, de tessék, csak tessék). Ha a nagyfiamból indulok ki, akkor megkeresem a létrát, mert őt pont onnantól kellett a tetőről leszedni, amikortól beindult. Bérletünk volt a baleseti sebészetre, már nem is kérdeztek semmit, taj-számot meg ilyesmit. A legdurvább egy százas szög volt. Jó, hát mondjuk, az nekem is volt fénykoromban :) Bár én nem játszottam százas szögekkel például a konnektorokban.
Azért az jó, hogy sokat fejlődött a világ, és mostanság már mindenhez van biztonsági öv, még a biztonsági övhöz is. Elképzelhetetlennek tartom ezek nélkül a jószágok etetését vagy furikázását.
Amikor a most már nagyfiam még kicsi volt, például csak és kizárólag állva és háttal volt hajlandó közlekedni a babakocsiban. Bezzeg, ha akkor lettek volna láncok és szíjak... :)
Amikor Négyeske kicsi volt, akkor minden majdnem flottul ment egészen addig, míg a most már nagyfiam nem gyújtotta fel a babakocsit (mert pókot látott rajta). Az is tény, hogy Négyeskét is csak egy ember ejtette el, természetesen a nagyfiam.
Most a kisfiam felállt, hét hónaposan. Mint tudjuk, innentől nincs megállás. Ráadásul állva nagyon keserves elaludni. (A képeken Négyeske abajgatja a babákat. Bár nagyfiam is szokta. Na most olyan profin senki nem csinálja.)
Hanem elkezdődött a visszaszámlálás. Nincs túl sok idejük hátra azoknak, akik ellenünkre tettek az elmúlt hét hónapban. Nem nagy tétel, reggelire többet szoktunk enni.