Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Könnyen elkaptuk, uram!: @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Manyecska.: Pár napja találtam meg ezt a számot nem gondoltam volna hogy így lesz aktuális. Sok erőt kívánok a... (2018.07.15. 19:47) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Feljegyzések a pelenkázó mellől 15. - Hasonmás-verseny

2017.10.30. 04:27 | törökmonika | Szólj hozzá!

  Most ez szemétség lesz a részemről, mert Adél tényleg világszépe hercegnő, mégis Daniról egy pár szót. Bár hát nem kell, itt a fotó, mindent elmond. Mutatkozik némi különbség az apjuk és énköztem. Ő például szeret beszélni, én meg legfeljebb a kezemmel. Ő például szeret enni, én meg különböző…

Feljegyzések a pelenkázó mellől 14. - Némi megtörtség már mutatkozik

2017.10.28. 11:47 | törökmonika | Szólj hozzá!

  Kérem, hogy aki olvassa, ne röhögjön rajtunk üvöltve. Csak úgy szép szolídan, a négy fal között, ha kérhetem. Icike és Picike - mert most ez a munkacímük az ikreknek - belelendültek rendesen az éjszakai életbe. Tulajdonképpen nem is emlékszünk, mikor aludtunk 20 összefüggő percet az elmúlt két…

Feljegyzések a pelenkázó mellől 13. - Csak azt mondd meg, hogy miért!

2017.10.19. 21:41 | törökmonika | Szólj hozzá!

  Semmi újat nem fogok én itt feszegetni, aki próbálta, tudja. A skacok híznak, mint a disznók, mi ezzel arányban nagyon szépen fogyunk - a családi átlag rendben van.Mostanra már mindkét ördögfióka hiba nélkül teljesíti az alapelvárást, hogy ha a legnagyobb és legkétségbeesettebb üvöltésre…

Feljegyzések a pelenkázó mellől 12. - Aludni...

2017.10.17. 01:36 | törökmonika | 1 komment

    Tudtam én, csak nem sejtettem. Illetve már elfelejtettem. Pedig tapasztalatlannak igazán nem vagyok mondható. Ketteském, aki lassan kiédemli a haza bölcse 2. címet például három (!) éven (!) át nem volt hajlandó húsz percnél többet (!) aludni. Ez sajnos nem vicc. És ha anya felbassza az…

Feljegyzések a pelenkázó mellől 11. - Kezdődik...

2017.10.12. 20:12 | törökmonika | 1 komment

    Az első képen jól látható valami az egy fél pár zokni. Igen, fél pár... Kezdődik.A többi kép nem érdekes annyira :)Az elkötelezett jogvédőknek mondom, hogy szülői engedéllyel kerültek fel a képek :)Ennyit mára.Mert aki próbált megfüröszteni és megetetni egyedül két sakálkölyköt, miközben egy…

Feljegyzések a pelenkázó mellől 10. - A hatágú szívem csücskei

2017.10.10. 01:28 | törökmonika | Szólj hozzá!

    Amikor Egyeske megszületett, körülbelül fél évig nem tértem magamhoz a  meghatottságtól, hogy ez velem megtörténhetett. Naponta nyolcszor mértem, mennyit eszik, felvettünk videóra mindent, amit csinált (amit a drága nagypapa egyetlen mozdulattal letörölt, mert fontosabbak voltak a…

Feljegyzések a pelenkázó mellől 9. - A nagy coming out és a következményei

2017.10.09. 01:57 | törökmonika | 2 komment

  Szerettem volna édibédi, cuki fotókat feltenni, mert volna miről. Végül is senkit nem zavar, ha a közösségi oldalakon mindenki büszke a cicájára vagy a kutyájára vagy a legújabb mosógépére. Ez így van rendben. Ha nem érzek vad vágyakat, hogy kommentáljam a dolgot, akkor arrébb lapozok. És vannak…

Feljegyzések a pelenkázó mellől 8. - Cumi van nálam és nem félek használni!

2017.10.03. 00:43 | törökmonika | Szólj hozzá!

  És igen, megtörtént megint. Utoljára vagy huszonöt éve volt, hogy egy szerkesztőségi értekezlet kellős közepén beletúrtam a táskámba - ó, a női táska bugyrai... -, hogy elővegyem a perdöntő bizonyítékot, és ekkor elővettem előbb egy kirágott szemű plüssnyulat, egy macit, egy használt ésbüdös…