Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Manyecska.: Pár napja találtam meg ezt a számot nem gondoltam volna hogy így lesz aktuális. Sok erőt kívánok a... (2018.07.15. 19:47) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Erőltetett menet, 2015.

2015.09.06. 16:21 | törökmonika | 4 komment

 

 

btv.jpgPéntek délben indultak el a Keletitől, gyors tempóban, gyerekekkel, nőkkel, csomagokkal. Amerre átgyalogoltak, közlekedési káoszt okoztak – még a Budapesten rutinosan közlekedőket is váratlanul érte a tömeg.

Nem álltak meg elég sokáig. Óránként közel 5-6 km/óra sebességgel szelték a várost – csak amerre mi is el szoktunk indulni zömmel, a valahai Osztapenko felé.

Összenéz az ember ilyenkor a lányaival meg a párjával, és szinte szó nélkül rohan mindenki a megfelelő irányba, ki a boltba, ki a kondérért, ki tüzet rakni (ezért jó a fiúgyerek is a lányok mellé), mert ennyit nem lehet a konyhában elkészíteni, még varázslattal sem.

Disznó semmiképp, de hús legyen benne, mert energiát ad, meg sok zöldség, és legyen mellette mondjuk rizs vagy tarhonya, ha már kuszkusz történetesen nincs itthon. Zöldség, rengeteg.

Hullott a répahéj hűvös halomba.

Majd aki itthonmarad a kicsivel, feltakarítja, kösz előre is.

Még nyolc-tíz karton ásványvíz, buborékmentes, pár karton édesség, gyümölcsök, műanyag tányérok, kanalak, papírtörlő, kenyerek, tele a csomagtartó, vegyél fel hosszúnadrágot és zárt cipőt, nem tudjuk, mikor jövünk, vigyázzatok egymásra, csak egy jöhet velünk, itthon is kell a haderő.

Be a nagyvárosba, keresztül már nehezebben, ahol épp nem fonják a villamosokat, ott a fociultrák miatt van lezárás, kiverekedjük magunkat, ki az a hülye, aki nem hozott töltőt, akkor takarékoskodj, de azért nézd folyamatosan, merre járnak.

Miért nem hoztál bicskát. Én azt hittem, te hozol. Elemlámpa? Na jó, szerencséd. Ne most vesszetek össze, ráérünk, hosszú még az éjjel.

Hívd már fel, nem veszi fel, biztos mást csinál, akkor hívd a másikat, ja, jó, az már közel van, már elhagyták? Hát futnak? Mondjuk, mi is futnánk a helyükben.

Nem, ne állj meg, nyomd a gázt, nem lesz baja az utolsóknak sem, nekünk be kell előzni őket, hangosítsd már fel a rádiót, nem érdekel a hp hülye dumája a sminkekről, csavard valami hírcsatornára, tudom, hogy nincs, de csak bemondanak valamit, te meg nézd már meg a zárt csoportban, mit lehet tudni, jó, ne üvöltözzünk egymással, lesz még rá idő, nyomjad.

Várjál, itt menj le jobbra, le van zárva a sztráda, hagyd a gps-t, nekem fejben van, ne most vesszünk ezen össze, igen, jobbra, nézd már meg, nem löttyent-e ki a kaja a kondérokból, én mondtam, hogy kéne rá még egy fedő, na álljunk meg, gumipókkal rögzítem, ne basszuk már az időt, majd kimosom neked a csomagtartót, a lényeg bent maradt.

Már elhagyták, ne menj ki előzni, több kilométeres a sor, nem tudsz mit csinálni. Rálátsz a sztrádára? Na, a kamionosok helyében se lennék, miért integetnek a rendőrök?

Itt állj meg, megkérdezzük a benzinkutast, hát csak tudja, nem érdekes, hogy néz rád, megmondja, na ugye, akkor az már itt van, parkolj le, ne szállj ki, megnézem.

Biztos úr, de merre? A vonatsíneken? Ilyen sötétben? Mennyien?

Padlógáz, most eléjük érhetünk és kipakolunk, sziasztok, mi is hoztunk, kéne egy kis segítség, hárman nem tudjuk egyhúzásra idehozni, a lámpa alá kéne, segíts kitenni tányérokba, ide az ásványvizet, igen, tudom, biztos úr, számoltunk a veszéllyel, de nem lesz baj, kösz.

Jézusom, már jön az eleje.

Siess kicsit, a táskádat ne tedd a földre, nem fognak most erre figyelni, add a kezébe.

Hé egynek csak egyet, van hozzá kenyér is, hé, van itt egy tányér még, ki látta a merőkanalat, segíts már, kösz, jézusom, most miért jön az orvos.

Te vigyázz, valami balhé van, én mondtam, hogy hozzunk többet, de hát nem tudtunk, nem lehet, otthon sincs annyi, vigyázz, ugrorj be a sorfal mögé, azért, mert vékony vagy, engem nem fognak elsodorni, biztos úr, fogja már meg, hülye ez, visszamegyek.

Nem, otthon maradt a ragtapasz, van az orvosnál, de látod, nincs itt nagy gáz, te is hangos lennél, és éhes, és reményvesztett, és fáradt.

Buszok? Milyen buszok? Mikor mondták? Maga se hallott még róla? És fel fognak szállni? Mert én biztosan nem tenném, nem hinném egy szavukat sem, most miért jön a sorfal, ja, jó, tényleg csak rájuk vigyáznak, most nyugi van, gyere, itt egy kocsma, elmegyünk pisilni, ne tedd le a táskádat.

Ne válaszolj, részeg, nem érdekel a meccs eredménye, ne nézz rá, akkor nincs szemkontaktus, ott a vécé, NE VÁLASZOLJ, MONDOM, úgysem tudod őket meggyőzni, nem, nem mennek rájuk a bicskával, ott vannak a zsaruk, baromira tudják a dolgukat, még segítenek is, KÉRTELEK, HOGY NE VÁLASZOLJ, ez ostoba tahó, na gyere, húzzunk bele, kellett ez neked?

Kérlek, nagyon kérlek, én tudom, hoga azt ott egy kisgyerekes család, de most nem kéne a közepére bemenned, nem vagy már fiatal, majd kitalálok valamit, hallod, mondom, hogy ne – te meg itt maradsz, mert te meg fiatal vagy, majd kitalálok valamit, nem találtam ki semmit, na, akkor inkább csináljuk, és ne most vesszünk össze, annyira ráérünk ezzel, ne bőgj, azzal nem segítesz semmit.

Kösz a szemetest, ti ilyenekre is gondotlatok, ja, a rutin, kösz, kösz, kösz, persze, az még a miénk, ez a tiétek, most tényleg továbbmennek? Hát nem fogják bírni, állítólag úton vannak a buszok, ekkora átverés nem lehet, nem Auschwitzba viszik biztosan, hogyan fogod meggyőzni, igaz, igaz, a tolmács mindig jól jön, a rendőrök miért nem hoztak, ja, hogy ők is hoztak, te nézd már, milyen hihetetlenül fegyelmezettek, na a kocsmában nem fegyelmezettek a helyiek, NE VÁLASZOLJ, ezerszer kértelek.

Oké, te hozd az autót, elvigyünk-e valakit, majd én vezetek, de tényleg, most miért nem, fáradt vagy, ne menj a belvároson keresztül, nem tudni, mit műveltek a szurkolók, mert majd pont a rádió fogja bemondani, lemerült, akkor nem nézzük online, picit még bírd, mindjárt otthon vagyunk, nézd, ott alszanak a leállósávban, de ne állj meg, most miért keltenéd fel őket, hullafáradtak, add már ide a kormányt, életveszélyes, amit művelsz, nem érdekel a lelked, vezetek tovább, na, itt vagyunk, hahó, ébresztő, még tíz lépés, majd beviszem a cuccokat, sicc az ágyba, majd holnap lemossuk a kormot, majd holnap újra, van, aki ezt minden áldatlan nap csinálja, ne rinyálj, nem érdekel a koszos edény, holnap haditanács, addig párna, takaró, kösz, büszke vagyok rátok, nagyon, szeretlek titeket.

2015. szeptember 4., Budapest-Vértesszőlős

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr817765000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nadya Talkina 2015.09.07. 02:30:50

@maxval bircaman megbízott szerkesztő: Mi ez az értetlenkedés? Hullott a répahéj hűvös halomba.

kilincs ami nincs 2015.09.07. 06:33:45

@maxval bircaman megbízott szerkesztő: Mélyelemző, releváns háttérinformációt tartalmazó kommenteddel újból rávilágítottál az igazságra. Köszönjük!

nesoka 2015.09.07. 09:09:57

Mónika, kicsordult a könnyem is, köszönöm.