Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Manyecska.: Pár napja találtam meg ezt a számot nem gondoltam volna hogy így lesz aktuális. Sok erőt kívánok a... (2018.07.15. 19:47) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Közgazdasági pályafutásom

2013.01.10. 23:21 | törökmonika | 1 komment

Az úgy kezdődött, hogy apám meghalt. 37 évesen. én 12 voltam. Kicsit zokon vettem.

Valami olyasmit még mondott anyámnak, bár szerintem anyám félreértette, vagy félre akarta érteni, hogy valami szakmát adjon a kezembe.

Pont két sarokra volt egy közgáz szakközépiskola.

Na, én meg az üzleti levelezés és a statisztika, meg a gyors- és gépírás...

Isteni volt, minden percét élveztem.

Amit nem töltöttem ott.

Brutálisan szar volt.

Az aktív alkoholista kémiatanár az alagsorban, mint rettenet.

A gyerekparalízises töritanár.

Az Altzheimer-kóros, rezgő fejű matektanár.

A kötelező egyenruha  (faszom nem kéne), a honvédelmi napok (dobok akkorát, hogy egész nap rohangáltok utána).

És akkor eljött az érettségi. Rájöttem, hogy esetleg érdemes kinyitni a könyveket. Legalább egyszer. Hülye barátnőmmel, az Ildivel ránéztünk.

Aztán inkább elmentünk a Csülök fedőnevű kocsmába inni (most egy volt osztálytárs vezeti).

Amikor az egyenruhában le kellett ülnünk statisztikából és tervezésből érettségizni, a nevemet írtam rá a lapra, majd kimentem bagózni. A Zsuzsa néni jött utánam és pofozott fel, hogy basszam már meg, nem azért tartotta az arcát négy évig miattam, hogy most cserbenhagyjam.

Mondtam neki a kettes klotyóban, hogy kizárt.

Én ezt nem.

Akkor megint felpofozott.

Aztán megírta helyettem.

Nem akarom én rossz hírét kelteni, de hármas lett :)

A magyar, töri, angol, orosz rendben voltak.

De valamiért könyvelni sose tanultam meg.

És már az anyám sincs, hogy időről időre szemrehányást tegyek neki, amiért kifejezetten nem támogatta, hogy a bölcsészkarra menjek.

Lennék én könyvelő, ha ő még lenne.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr765011187

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.