Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Manyecska.: Pár napja találtam meg ezt a számot nem gondoltam volna hogy így lesz aktuális. Sok erőt kívánok a... (2018.07.15. 19:47) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Búcsú a fegyverektől

2012.11.15. 19:58 | törökmonika | 2 komment

Üzenem a világnak.

Fiúk, a pöcsötökkel játsszatok, ne a fegyverekkel.

Csak pár óra volt, míg totális kétségbeesésben voltam, hogy a gyerekemnek haja szála is görbülhet, mert szórakoztok.

Jött a hír, hogy lövik Tel-Avivot. Történetesen ott él a legnagyobb lányom.

Most nem kérek antiszemita megjegyzéseket, most az anyákhoz szólok. Igen, még a mélymagyarokhoz és az idiótákhoz is. Igen, még a hamaszos anyukákhoz is.

Meg a jóérzésű pasikhoz.

Az a pár óra, míg nem tudtam biztosat, csak azt, hogy lövik a várost, ahol a gyerekem él...

Akit megszültem, nevelgettem, míg hagyta magát, akit szeretek, aki nélkül létezni nem tudnék, akire gondolok minden nap ezerszer kábé – hogy ő veszélyben lehet...

És tényleg csak pár óra volt a parázás.

Ezalatt kábé ezer évet öregedtem.

Ölelgettem a régi mackóját, míg néztem különböző nyelveken a híreket.

A teljes tehetetlenség.

Mert messze van. Mert bármikor eltalálhatja egy golyó, egy rakéta vagy mittudoménmivel játszanak még az idióták.

Ti, anyák, tudjátok, miről beszélek. És a jó érzésű pasik is.

Az anyák könnyeiről is van valami duma, de én nem tolnám ezt itt át ilyen érzelgősbe.

Vegyük már ki a fegyvereket a kezükből.

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr54909110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Amichay · http://sipucim.blog.hu/ 2012.11.18. 23:22:53

Tudod, Mónika, ilyenkor érzem igazán azt, hogy mennyire más egy izraeli, mint egy magyar zsidó.
Netivotban, Sderotban 11 éve potyognak a rakéták. Tizenegy éve tűrik azt, hogy azok az elmebetegek lőjjék őket, és a világ egyik legjobb hadserege "önmegtartóztató módon kezelje " ezt az ügyet. Anyák és apák, gyerekek, akik első szava nem az volt, hogy mama, hanem az, hogy vörös riadó...
Az én fiam 4 és fél évet szolgált a hadseregben, és nem "szórakozott", hanem tette, amire felesküdött: védte a hazáját. Négy és fél éven keresztül aggódtam halálra magam, még akkor is, amikor éppen hazajött, mert akkor discokban robbantottak az öngyilkos terroristák - megannyi tizenéves áldozatot szedve, én meg négy órán át ültem a telefonon, és kigúvadt szemmel néztem a tv-t - reméltem, semmit nem látok, ami arra utal, hogy az én fiam is ott van.
De... és ez a nagy de: tisztában voltam azzal, hogy a konfliktus jó ideig megoldhatatlan, mert két merőben különböző kultúra összecsapásáról van szó, amelyben Izrael maximum a kirakat, de az iszlámista térnyerés célja nem a Palesztin nép jobb sorsa, hanem a nyugati eszmevilág leigázása. Azt is tudtam, hogy Európában ezt nem értik, nem akarják megérteni, mert mindig csak a saját észjárásuk szerint rendezik dobozokba az ügyeket, és fel sem tételezik, hogy a közel-kelet egy más kultúrkör, annak másfajta etikájával.
A napokban már ledorongoltam valakit, aki Ramat Ganban nyafogott, hogy jaj, mindjárt itt a háború. A legjobb barátnőm lánya is egy hónapja ment ki, az ő anyja is aggódik, de amikor azt mondta, hogy "mi köze van ehhez az én lányomnak", bennakadt a szavam, és úgy éreztem, mintha kést döftek volna belém... nem szóltam, mert nem akartam megbántani, de ő igenis megbántott engem, mint izraelit, és a Te irásodat sem tudom elfogadni.

Lencsés IIstván 2012.12.25. 11:44:59

@Amichay: az eroszakot semmi nem igazolja. sem az, hogy valaki vallasi alapon ugy gondolja, hogy az az o foldje es bevonul, kitelepit, gettosit.

es az sem, hogy az akarhogyis, de kialakult hatarokon keresztul velt vagy valos serelmek miatt civileket lo raketaval, akiknek vajmi keves kozuk van a konfliktus forrasahoz.

es az sem, hogy utana szinten civileket bombaznak valaszul a raketazasra.

es az sem, hogy utana ongyilkos merenylok robbantgatnak.