Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Manyecska.: Pár napja találtam meg ezt a számot nem gondoltam volna hogy így lesz aktuális. Sok erőt kívánok a... (2018.07.15. 19:47) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Halottak napja

2012.11.02. 00:19 | törökmonika | Szólj hozzá!

Nem. Ez az a nap, amikor NEM vagyok hajlandó a halottaimmal foglalkozni, hiszen úgyis folyamatosan velem vannak az év 364 napján.

Nem gondolok anyámra, aki a konyhánkban halt meg a négyéves lányom szeme láttára, nem gondolok apámra, akit 37 évesen vitt el a sokadik infarktus, nem gondolok arra a nagyapámra, akit meg se ismerhettem, mert 35 évesen elvitte a cukorbetegség, nem gondolok a párjára, a nagyanyámra, aki 93 éves korában már leginkább egy kis galambra hasonlított.

Nem gondolok a másik ági nagyszüleimre sem, nagyapámra, a brutálisan nagydarab szerszámkészítőre Újpest-külsőről, aki megjárta a munkaszolgálatot és Szibériát is. Nem gondolok párjára, az ibolyaszemű nagyanyámra, aki végigasszisztálhatta, hogy előbb a fia (apám) hal meg, aztán a bánatba a férje is, majd egyesével amputálják a végtagjait.

Nem gondolok bele a sok rokonba, akiket csak fényképen láttam – és már nincs, aki elmondja, ki kinek a kije, hogy a Bigyóka bácsi milyen nagy franc volt, Izéke néni meg három cukorral itta a teáját mindig és szerette az operettet.

Ezeket én már sose fogom megtudni, mert nincs már olyan élő rokon, aki elmesélhetné nekem.

Kerülgetek a lakásban egy dobozt, tele elsárgult fényképekkel és hat éve képtelen vagyok akárcsak arrébb tenni is.

Anyám, nagyanyám halála után került hozzám a doboz, és már a gondolatától is rosszul vagyok, hogy a kezembe vegyek egy fotót.

Mit kezdjek nevetős arcú, csíkos fürdőruhás lányokkal, mókázó, bajszos férfiakkal?

Hiszen egyik sincs már itt, hogy nagypapának, nagymamának, dédikének, nagybácsinak, nagynéninek, tántinak, bárminek nevezhessem őket.

A szeretetem nem mára datálódik, hanem örökre.

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr874884793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.