Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Manyecska.: Pár napja találtam meg ezt a számot nem gondoltam volna hogy így lesz aktuális. Sok erőt kívánok a... (2018.07.15. 19:47) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

A nagy októberi novemberi

2011.11.07. 08:51 | törökmonika | 4 komment

Nyaranta stoppoltál az "Osztyapenkónál", hogy minél gyorsabban leérj a Balaton-parti KISZ-táborok egyikébe, ahol egy ország szerezte meg első szexuális tapasztalatait, és ahol esténként a tábortűz mellett énekelhetted a nulla jelentőséggel bíró ajkubánót.

Minden évben építőtáborba mentetek kukoricát címerezni, vagy almát enni.

 

Randevúztál az újpesti "falnál", ahol legendásnak nevezett partizánok lógtak ki a malterből, de sose nézted meg őket alaposabban.
Bámultál a busz ablakából, ahogy elzötyögött a forgalom a Felvonulási téren, és észre sem vetted a hatalmasat lépő alakot, semmi nem jutott róla eszedbe, hacsak nem a papír húszas, amivel anyádnak tartoztál.
Május elsejéken, míg vártad, hogy "egységeddel" elindulj a menettel, benéztél Lenin nagykabátja alá, onnan mentél az állatkertbe.
Tetszett apád "Kiváló Dolgozó" jelvényén a vörös csillag színe és az, ahogy a fényt törte. Sose vetted észre, hogy a Lánchíd előtt a virágok ugyanezt a formát adják ki, hiszen már akkor sem tudtál repülni.
Szavaltál az iskolai ünnepségeken, és csak épp annyira volt ciki a "vörös csillag, ragyogj és trónolj", mint most a gyerekednek az aktuális kurzusvers.
El tudtad mondani, álmodból felverve is, hogyan volt az a Téli Palotánál, meg hova lőtt az Auróra - ne szégyelld magad. A gyereked is tud hasonlókat.
Érteni ugyan te sem értetted. Főleg azt nem, hogy mi közöd hozzá.
De nem támadt benned kétség, még akkor sem, amikor tényleg ott álltál a Téli Palota előtti gigantikus téren, és rájöttél, hogy nincs az a kigyúrt hosszútávfutó, aki ezt egy levegőre üvöltött hurrá!-val, fegyverrel a kézben végigfutotta volna valaha is.
Nem voltál munkás-paraszt érdemrendes leszármazott, de ez nem is érdekelt.
Ha osztálykirándultatok a Gellért-hegyre, beálltál az óriási kőkatonák lábhoz, és onnan integettél a fényképezőgép lencséjébe. Az a fénykép is már rég megsárgult, mint a hajdani KISZ-igazolványod.
Neked, akinek a nagy októberi novemberi éppúgy nem jelentett mást, mint egy zászlófelvonás vagy egy ünnepélyes nyakkendőkötés, neked már nem lehet hazudni. Neked ez a múltad volt, szagolható, tapintható, értelmetlen, akárcsak az egész huszadik század.
Nem vehetik el tőled. Olyan, amilyen - de a tiéd. Nincs mit ünnepelni rajta, de soha ne felejtsd el. 

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr553360267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Salinas River 2011.11.13. 14:29:04

Igen, sokaknak - sokunknak - az életünk része volt, ha akartuk, ha nem, nekünk ez és így jutott, ha vágytuk, ha nem.
Ugyanúgy, ahogy édesapádéknak az ifjúsága és emlékei egy mostanhoz képest másik világhoz kötődtek, amit ma esetleg furcsának de semmiképpen nem nosztalgikusnak tartanak/tarthatnak sokan, holott nekik az volt az jelen meg a fiatalság.

Remélhetőleg megadatik neked még egy élvezhetőbb és biztonságosabb élet, amíg még élvezni tudod. Feltétlenül számolj be nekünk bármily kicsi pozitív változásról.

Pupu Blogja 2013.11.06. 23:12:31

Daliás idők voltak!
Akkor talán a szegényember gyerekének egyszerűbb volt fiatalnak lenni, mint most...
:)

törökmonika 2013.11.06. 23:43:25

@Pupu Blogja: azok mindig a legszebb történelmi pillanatok :)

mpreston 2013.11.07. 10:46:15

Mint megbizható kisebb testvérnek , nekem elárulta az Aurora egyik matróza(fedélzetmestere, másodpilótája? sok csik volt rajta), hogy nem
is lőttek annak idején, csak vaktöltettel jelt adtak, mert nem volt kire, mire lőni, tönkrement volna a téli polota)Viszont a fedélzeten minden csillogott, mint a Várban annak a bizonyos kolesz elötti lónak a töke, csak itt még nagyobbak voltak a réz csingilingik.