Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Manyecska.: Pár napja találtam meg ezt a számot nem gondoltam volna hogy így lesz aktuális. Sok erőt kívánok a... (2018.07.15. 19:47) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

A világ közepe

2011.10.25. 09:08 | törökmonika | 1 komment

Egy négyéves gyerek már egyedül mosakszik, fogat mos, öltözik és vetkőzik, viszonylag kultúráltan eszik, pohárból iszik, előveszi és elrakja a játékokat. Megérti, hogy mások gondolatai, élményei és érzései különböznek az övéitől. Magyaráz, számol, beszél, kérdez, érti a válaszokat, Azt hiszi, a tárgyak élnek.

 

Bosszantja és csúfolja a testvéreit, társait. Könnyen köt és bont fel barátságokat. Amikor hazajön az oviból, és te megkérdezed, mi volt ma, büszkén mondja a menüt.

Egy négyéves gyerek talpa rózsaszín és csikis, úgy tudja összekenni magát a tortával, hogy a legzordabb anyuka is elneveti magát. A pockaján még babaháj van, azt fürdetés közben muszáj puszilgatni. Esténként úgy alszik el, hogy fogja a mackóját, de a másik kezével téged. Még az öledbe ül és finom babaszaga van.

Egy négyéves gyerek már rengeteget tud rosszalkodni és meg is teszi – hogy aztán sírásra görbülő szájjal hallgassa a szidást. Öt perc múlva persze vígan szaladgál.

 

Egy négyéves gyerek biztos benne, hogy ő a világ közepe – és ebben igaza is van.

 

Egy négyéves gyerek néha onnan tudja, hogy ő a világ közepe, mert anya sokat sír, fehér köpenyes doktorbácsik jönnek-mennek körülötte, és mindenki csak rá figyel, amikor mondja, éppen hol fáj. Apa nem sír, mert apa felnőtt, de egy négyéves gyerek látja, hogy amikor kimegy a kórteremből, megrázkódik a válla és olyan furcsán öreges lesz a járása.

 

Egy négyéves gyerek, amikor vége a látogatási időnek, még akkor is nézhet tévét, amikor egyébként már rég nem volna szabad, mert aludni kellene, hiszen másnap óvoda, de ennek a négyévesnek gyereknek nincs holnap óvoda, csak egy újabb kezelés, újabb vizsgálat, újabb tűszúrás, újabb gyógyszerek. Anya egyre sápadtabb, apa egyre öregebb. Persze úgy tesznek, mintha semmi nem történne, mesélnek mókás mondókákat, még a plüssmackót is elhozták – de egy négyéves gyerek inkább szeretne már otthon lenni és belekucorodni a család melegébe.

 

Egy négyéves gyerek ezt nem teheti meg, mert azt mondják doktorbácsik, hogy most veszélyes volna, hiszen ő most nagyon beteg. Megnyugtatóan mondják, de olyan furcsa odafordulással simogatják meg a már kopasz fejét. És nagyon óvatosan igazítják meg az infúziót a karjában, pedig anya is mindig mondta, hogy az csak egy szuri, nem fog fájni.

 

Egy négyéves gyerek nem tudja, hogy anya és apa mindenét odaadná, ha újra egészséges lenne – de hiába adja oda azt a mindent, ha az kevés, mert egy négyéves gyerek nem ismeri a társadalombiztosítást és az egészségügyi rendszert, nem tudja, mennyibe kerül, hogy a párnás talpacskája még sokáig ilyen maradhasson, hogy őbelőle isnagy legyen, focizzon, iskolába menjen, újra barátai lehessenek és majd egyszer neki is lehessen egy négyéves gyereke.

 

Nagyon sok kérés kering a virtuális térben, sok közülük egyszerű csalás.

Aki úgy gondolja, hogy legalább egy érdeklődést megérne az, hogy egy négyéves gyerekből öt, hat, sok éves legyen, kérem, írjon a lottocska@freemail.hu címre – minden információt megkap a segítségnyújtás módjáról.

 

Mert egy négyéves gyerek tényleg a világ közepe.

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr273328119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

murrey 2011.10.25. 15:51:06

és a történet:

janka, aki most lesz lassan három éves és ebből a kevésből már kettőt betegen töltött. janka, akinek érkezését 15 év házasság élte túl. janka, aki a tudománynak köszönheti az életét és sok-sok lombikprogramnak, mire végre sikerült megszületnie. janka, akinek az édesanyja negyven évesen boldogan várta őt annyi idő után. janka, aki majd három éve gyönyörűen és egészségesen érkezett a családba első és utolsó gyerekként. janka, akit imádott mindenki az első perctől kezdve. janka, aki majdnem egy éves koráig gyönyörűen fejlődött, mosolygott, gagyogott, trutyisan, köpködve, csibészes vigyorral evett, megtanult kapaszkodva járni és éppen elkezdett rácsodálkozni a világra. janka, aki egyik percről a másikra beteg lett. janka, aki azóta megjárta a poklok-poklát. janka, akinek az eltelt két éve szenvedés volt és fájdalom. janka, akinek észrevétlen kihúnyt a tűz a szeméből. janka, aki talán már feladta.

janka édesanyja és édesapja, akik talán még nem. janka édesanyja és édesapja, akik összekapaszkodtak és vállvetve harcolnak a lányuk életéért. janka édesanyja és édesapja, akik fáradnak, de nap, mint nap még is mosolyognak - akkor sírnak tán, mikor nem látja senki, főleg janka nem -, és keresik az újabbnál újabb, alternatív megoldásokat. janka édesanyja és édesapja, akik ölelik közben a gyermeküket, kopasz kis buksiját simogatva. janka édesanyja és édesapja, akik szeretnék, ha külföldön őssejtet ültetnének jankába, hátha, szinte utolsó reménynként.

a család és a barátok, akik összeszedték nekik a temérdek pénz nagyrészét, miután már mindent eladtak, amit el lehetett. a szülők, akik végső elkeseredésükben jelzáloghitelben gondolkodnak, amibe nyilván majd bele fognak rokkanni.

én, aki kitaláltam, hogy összeszedem valahogy a fennmaradó összeg legalább egy hányadát és megajándékozom őket vele, hogy janka megkaphassa a talán utolsó esélyét. én, aki eddigre eljótékonykodtam a keretemet - nekik is -, most kénytelen vagyok kunyerálni. én, aki nem szégyenlek kunyerálni, mert gyűjtöttem már annyi mindenre és annyi mindenkinek: többnyire kutyáknak, néha embernek. gyereknek még soha.

janka, akiért remélem, hogy sikerül...

én, aki rettegek az anyával - aki a középiskolai barátnőm - és az apával együtt, miután megtudtam, hogy 13-án hosszú szenvedés után elment egy négy éves kislány ugyanebben a betegségben...