Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Manyecska.: Pár napja találtam meg ezt a számot nem gondoltam volna hogy így lesz aktuális. Sok erőt kívánok a... (2018.07.15. 19:47) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Ki látott engem?!

2011.10.20. 09:49 | törökmonika | 1 komment

 Orbán Viktor vagyok, 48 éves, sok gyermek – és a népem – szerető édesapja. Állítólag miniszterelnök is vagyok.

 

Sajnos, útközben valahol teljesen elvesztem. Kérem, segítsenek megtalálni engem.

Prágában még megvoltam, a miniszterelnökök találkozóján. Ezt fotóval tudom bizonyítani. Ám azóta senki nem látott.

Láthatatlanná váltan lemondtam a Gergely-naptárban 2011. október 23-át.

Láthatatlanul átvettem valami fecnit egy csajtól – nagyon tépte már magát, de hát nincs ő ezzel egyedül –, Eleni Tsakopoulos Kounalakis, ha jól emlékszem a nevére, de mindegy, mert nem kattogtak a fényképezőgépek, amikor ennek a nevét-se-jegyezzük-meg semmi kis ország nagyköveteként elém járult. Semmi kézfogás, semmi közös nyilatkozat, semmi.

Állítólag telefonon tartom a kapcsolatot hű beosztottjaimmal, akik már szépen „lenyilatkozták” a sajtónak, amit kellett.

Népem, az én szeretett népem persze tudja a dolgát.

De hogy én hol vagyok, azt senki nem tudja.

Segítsenek, hogy a megfelelő helyemre kerüljek!!!

Utóirat: A gyerekeknek üzenem, hogy az élet célja a küzdés maga – lesz még magyar foci!

 

Ady EndreKi látott engem?

Volt nálamnál már haragosabb Élet?
Haragudtam-e vagy csak hitem tévedt?

Szívem vajjon nem szent harang verõje?
Vagyok csakugyan dühök keverõje?

Kit mutatok s mit kutató szemeknek?
Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?

Szeretem-e azokat, kiknek mondom?
Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?

Ennen dühöm nem csak piros káprázat?
Azok forrók, kik közelemben fáznak?

Bolond tüzem, alágyújt-e szíveknek?
Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?

Csókos szám miért tör szitokba rögtön?
Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?

Pótolnak-e életet élet-morzsák?
Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?

Szabad-e engem hidegen megértni?
Szabad közönnyel elõlem kitérni?

Gerjedt lelkemnek ki látta valóját?
Ki lát, szívem, sebes és örök jóság?

Istenülõ vágyaimba ki látott?
Óh, vak szívû és hideg szemû barátok.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr373316901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Venlo · https://hessenwinkel.wordpress.com/ 2011.10.20. 10:10:53

...hogy te milyen szellemesen jó dolgokat tudsz írni Monika...A baj csak az, hogy ez is a "sírva vigad a magyar" kategóriába tartozik, merthogy maga a vérvalóság...