Az, hogy megérkezem haza, kezemben nyolc cekkerrel, nem azt jelenti, hogy azonnal el kell kezdenetek kérni ennivalót. Legalább várjátok meg, míg leteszem a cuccot. Esetleg megkérdezhetitek, mit segíthettek vagy milyen volt a napom.

Igen, tudom, hogy pénzre van szükségetek. Egyébként nekem is. Az a különbség, hogy én megdolgozom érte. Tehát legalább kérjétek szépen. Ne kezdjetek hisztizni, ne fenyegetőzzetek világgá menéssel, ne duzzogjatok – csak röhejesek lesztek. Ha van, adok. Ha nincs, akkor nem. Ilyen egyszerű.

Igen, tudom, hogy még több pénzre van szükségetek (egyébként nekem is). Ez önmagában nem ok arra, hogy önfeledten kotorásszatok a tárcámban. De ha már megtettétek, ne fogjátok rá a tesókra – és legalább annyit hagyjatok benne, hogy ne akadályozza az ÉN létfenntartásomat!

TUDOM, hogy rendetlenség van itthon. És arra gondoltatok már, hogy a megjegyzéseken kívül valami mást is tegyetek?! Nektek pont annyi felvenni a földről a szétdobált cuccokat, mint nekem – csak én még napközben rohangásztam is. A porszívót egyébként épp ott találjátok, ahol a legutóbb hagytam. Könnyű kezelni.

TUDOM, hogy nincs már egy tiszta tányér sem. Milyen szerencse, hogy van mosogatógépünk. Megpróbáltátok már egyetlen egyszer is kinyitni? Hát használni? Higyjétek el, meglepően egyszerű. De ha macerás, próbálkozzatok kézzel, melegvízzel, vegyszerrel.

Önmagában az, hogy elindulok a konyha felé, még nem jelenti azt, hogy rendeléseket kellene feladnotok. Ti mikor kérdeztétek meg engem utoljára, én mit szeretnék rágcsálni?!

NEM, a ruháitok nem öntisztulók. Az úgy van, hogy éjjelente körbejárok, és amit találok szétdobálva, azt KIMOSOM, majd KITEREGETEM, és – ha szerencsétek van – leszedem és összehajtogatom. Általában az ágyatokra teszem le. De NEM azért, hogy onnan lelökjétek, majd jajveszékeljetek, hogy nincs egy göncötök, amit felvehetnétek! Van. Több, mint nekem.

Amikor felhívlak benneteket az utolsó fityingjeimen, általában baromira nem vagyok kíváncsi a hadovára. Általában egyértelmű kérdéseket teszek fel. Hol vagy? Mikor érsz haza? De egészen biztosan nem akarom végighallgatni, hogyan ment el az orrotok előtt az utolsó hév (aha, csak a háttérben az a házibuli-zaj ne szólna).

NEM fogtok tudni kijátszani apátok ellen. És fordítva sem. Dacára a válásnak, egyeztetünk, melyikőtök mennyivel húzta le őt vagy engem. Kár ebbe energiát feccölni, TUDOM.

Az iskola az egy olyan hely, ahová be kell járni. Ehhez fel kell kelnetek időben. Én például baromira ráérnék egy órával később is, de csak a ti kedvetekért kimászom a párnám alól, csinálok kávét, teát, reggelit és ébresztelek benneteket. Nekem sem esik jól ez olyan korán. De ha kurvaanyáztok, az többszörösen rosszul esik. NE!

Igen, néha megbetegszik az ember. De bocs, ne nézzetek hülyének, öreg vagyok már bohócnak. Az ismeretlen eredetű szédülés, hirtelen fejfájás vagy csak úgy a rossz közérzet ennyi idősen és ennyi gyerek után inkább harsány vidámságot vált ki belőlem. NE próbálkozzatok! Nem adok igazolást.

Drága lányaim, tudom, hogy én már egy letojt tyúk vagyok, igénytelen és szürke, fél lábbal a sírban. De még nem örököltétek meg a sminkkészletemet, a legjobb harisnyáimat, parfümjeimet, mert még élek! Tessék szépen kitenni a táskáitokból, mielőtt elmentek itthonról – nekem is szükségem lehet rá! És akkor most a tamponokról és intimbetétekről szó se essék – rendkívül kellemetlen helyzetbe tudtok hozni a folyamatos lopkodással.

Drága kisfiam, tudom, hogy nehéz ennyi nő között élned. De például térdig gázolhatsz a borotvákban. Kérlek, hogy MOSD LE, mielőtt visszacsempészed a csajok cuccai közé!!! A vécé-használat pedig... khmmmm... szóval, maradjunk annyiban, hogy mi vagyunk többen. Hajtsd le!

A barátaim NEM gázak! Nem kell velük beszélgetnetek – én sem feltétlenül cseverészem azzal a hat-nyolc fésületlen, beállt, ismeretlen csávóval, akiknek ti sem tudjátok a nevét és mégis hazahozzátok őket. Ja, és hogy ittalvás. Szögezzük le: az alfanőstény ÉN vagyok. ÉN fogom megmondani, lesz-e házibuli, kik alhatnak itt és elmehettek-e egy hosszabb hétvégére. Nincs vita. Ebben nincs demokrácia.

Amennyiben ezeket az alapvető szabályokat betartjátok, valószínűleg csak a megszokott, rutin torok-átharapásos vitákban lesz részünk itthon.