Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

Feljegyzések a pelenkázó mellől 22. - Elsőre jó ötletnek tűnt...

2018.02.09. 20:53 | törökmonika | 1 komment

2018_02_08_4.jpg

 

Pedig elsőre jó ötletnek tűnt... Gondoltam, mielőtt teljesen megőrülök, nekiállok palacsintát sütni és vasalgatni.
Hát, aha.
Gerincsérvvel...
Tekintetes bíróság, nekem mostanában felmentésem van logikus gondolkodásból.
Csak már egyszerűen nem bírtam a folyamatos nyüszítést, nyavalygást, zokogást, ordítást.
Gondoltam, csinálok valami értelmeset, ha már nem tudok elmenni a sarki kocsmába vagy egy meccsre.
Nagyon nem kellett volna.
Pedig emlékezhettem volna rá, hogy a palacsinta nagyságrendekkel később készül el, mint azt szeretnénk. És addig ott kell ácsorogni mellette.
A vasalást tán még lehetne ülve csinálni, de hát hogy a fenébe üldögéljen az ember, ha két megveszekedett ördögfióka ordít folyamatosan a szobájukban.
Valamilyen rejtélyes okból úgy érzem, hogy kissé fáradt vagyok és durcás.
Van egyébként előnye az életformámnak, például hiba nélkül fel tudom venni a kamaszkori cuccaimat. Mondjuk, ugyanez a hátránya is: most mit csináljak a felnőttkori ruháimmal?!
A cumik azok a dolgok, amelyek egészen elképesztő helyekre tudnak elvonulni, legutóbb például arra jöttem rá, két órás keresés után, hogy a zsebemben vannak.
Erről eszembe jutott, amikor először voltam szerkesztőségi értekezleten, váltig állítottam, hogy minden háttérinformációm megvan, itt a táskámban a dosszié - belenyúltam, és elővettem két lendkerekes autót, egy kirágott szemű nyuszit és két cumit...
Na jó, de akkor még ifjú voltam és bohó.
Így a nyugdíjas éveimhez közelítve most egyszerűen csak végtelenül fáradt vagyok.
A következőt, aki azt mondja (egyébként tök jóindulatúan), hogy feküdjek csak le nyugodtan, majd ő babázik, a kert végében ásom el. A többi mellé.
Miért gondolják azt az emberek, hogy nem HALLOM, amikor üvöltenek az ördögfiókák?! Mert úgy azért elég nehéz aludni...
Mindegy, mert azok a rohadt palacsinták még mindig nincsenek készen, és folyamatosan megeszi az elkészülteket valaki :)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr6113649832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

jova68 2018.02.10. 09:43:33

Amikor én álltam (mit álltam! - Imbolyogtam!) az ájulás szélén, és jött Anyukám, hogy mit segíthet, beletettem a gyereket egy babakocsiba, és megkértem, hogy vigye el BÁRHOVA, és két óra hosszat ne jöjjenek haza.
Az ajtó csukódását már nem hallottam. Mire kiértek az előszobába, már tíz méter mélyen aludtam.