Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • inebhedj - szerintem: Megjegyzem, nem így kell posztolni... (2017.08.01. 13:18) A bionáci
  • Dzsungelnyúl: Minden szavaddal egyetértek, Mónika. Jókai Anna a Tartozik és követel-le indult, abban még volt ... (2017.08.01. 11:16) Nekrológ - Jókai Anna
  • talalom: @jó az arab gyerekeknek mert homokozhatnak: Legyen egy jó napja. Az a légy pont úgy zümmög a nyito... (2017.07.10. 16:42) Legyünk
  • velorex-vezető: @Badovszky György: Móricka! Az, hogy a foximaxin bevágtad kívülről a leckét, nem kellene, hogy ily... (2017.06.20. 22:39) Kezdjük el összeírni a listát
  • velorex-vezető: Köztudottan káros volta miatt nem akarnálak lebeszélni a dohányzásról. Mivel szerencsére nem vagy ... (2017.06.12. 19:42) Anya szív

Főz a drágám...

2017.02.19. 14:32 | törökmonika | Szólj hozzá!

    (Ez egy terápiás jellegű fércmunka, ha már lábon kihordtam több infarktust, amit a drága okozott.) Megérkezik a kedves, ellentmondást nem tűrően leteszi az ebédlőasztal KÖZEPÉRE a táskáját (mind a hármat), szétrúg, széttúr még ezt-azt, majd megkérdezi, mit szólnék hozzá, ha ma ő főzne. Hülye…

Anya szív

2017.02.16. 08:31 | törökmonika | 1 komment

Húsz percnyi kitartó jégvakarás és erős káromkodás után eljutottunk az iskolába ma reggel is négyeske gyerekecskével. Ezekhez a tevékenységekhez jó pár hete találtunk egy teljesen hallgatható rádióadót, szlovák, Antenna Rock a neve, iszonyat jó zenék mennek benne. Persze ugyanolyan…

Karriert építek

2017.02.10. 00:29 | törökmonika | Szólj hozzá!

  Hosszan nézi, ahogy az anyukája/nővére/férje palacsintát készít reggelente a konyhában.Ideges, mert nem működik a kávégép a munkahelyén.Ha le akar feküdni, mindig fel kell mennie az emeletre.Nekiütközik a falnak és felrobban. Menekül egy üldöző autó elől - lehetőleg hosszában, a…

Rendpárt

2017.02.07. 09:52 | törökmonika | 1 komment

  Embert nem láttam még annyira nevetni, mint amikor elkezdtem panaszkodni egyszer anyámnak, hogy milyen iszonyatosan rendetlenek a gyerekeim. Percekig nem tudott megszólalni a vihogástól, a szemét törölgette, keresgélte a szavakat. De nem találta. Rám bízta a dolog kifejtését. Na most, aki nálam…