Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

Feljegyzések a pelenkázó mellől 10. - A hatágú szívem csücskei

2017.10.10. 01:28 | törökmonika | Szólj hozzá!

 

adel_dani_mira_angollecke.jpg

 

Amikor Egyeske megszületett, körülbelül fél évig nem tértem magamhoz a  meghatottságtól, hogy ez velem megtörténhetett. Naponta nyolcszor mértem, mennyit eszik, felvettünk videóra mindent, amit csinált (amit a drága nagypapa egyetlen mozdulattal letörölt, mert fontosabbak voltak a főzőműsorok - ezúton is örök hálám neki).
Amikor Ketteske megszületett, az egy kicsit macerás volt, de mikor végre hazaértünk, Egyeske azt mondta, de szép baba! És attól kezdve együtt gengszterkedtek (kicsi a korkülönbség.)
Amikor Hármaska megszületett, mindannyian kicsit hülyén néztünk ki a fejünkből, mert az utolsó pillanatig úgy volt, hogy ő is lány lesz, de nyilván a szülőcsatornában kukit növesztett :) Na, ha volt pasi a Földön, akit ennyi nő rajongott körül... Aztán együtt bandáztak tovább, itt is kicsi volt a korkülönbség. Hármaska egyszer közölte velem, hogy ha nagy lesz akkor a Dorkát (óvodás társ) elveszi feleségül és akkor majd ketten jönnek át az én ágyamba aludni.
Négyeske tökéletesen bónuszgyerek volt, a fene se gondolta volna, hogy beakad nekem már ennyi idős koromban. A terhesség minden másodperce vidámság volt, és mióta kibújt, azóta is öröm ránézni. Tény, hogy nem volt könnyű gyerekkora, elég korán lelépett az apjuk (nyilván sokallta a gyerekáldást - mintha ő nem lett volna ott), aztán végigasszisztálhatta, ahogy a szeme láttára hal meg anyám, a nagymamája a konyhánkban, hogyan lesz az anyjából felkapott újságíró helyett kifutófiú egy napilapnál - ő történetesen usb-ket szopogatott, nem cumit, a különböző szerkesztőségi asztalok alatt, viszont prímán fogalmaz már most. Remélem, nem lesz tanár.) Négyeske amúgy is elég különc alkat, kedvenc családi történetünk, hogy amikor valahol elveszett a kedvenc izékéje, a nagyokkal bevágtuk a babakocsiba, úgy rohantunk a legközelebbi nagyobb bevásárlóközpontba venni egy ugyanolyat - út közben magyarázták neki a nagyok, hogy semmi gond, mindjárt meglesz a bigyóka, ő meg látványosan úgy tett, mint aki tojik az egészre. Utóbb elmondta, hogy nem akart hisztizni, mert azzal mire ment volna. Volt vagy kétéves.
Bölcsnek születni kell.
Ott azért már elég nagy volt a korkülönbség, mármint az első három és a negyedik között.
És akkor eljött a nap, amikor minden átmenet nélkül bejelentettük, hogy itt bizony továbbiak is jönnek még.
Leírhatatlan jelenet volt, nem is írom le.
És azóta, mióta Ötöske és Hatoska is köztünk vannak, nem győzik egymás kezéből kikapkodni őket. A fürdetés komoly pankráció - mármint, hogy ki csinálhatja.
Hármaska nagyon komolyan el szokott beszélgetni az öccsével - és amilyen gondosan tisztába teszi, azt úgy sem hiszi el nekem senki. Pedig a pasik nagyon-nagyon érzékenyek és kedvesek ám. Különben nem is szeretnénk őket.
A lányok meg lányok - kitört belőlük a nőstény. Minden rossz, amit én csinálok, mert azt nem úgy kell :)
A kakát persze rám hagyják :)
Aztán meg megy a licit, hogy kire mosolygott ma többet Ötöske vagy Hatoska.
Baromi nagy a korkülönbség. 
Éppen ezért már a nagy bejelentéskor is fontosnak tartottam közölni velük, hogy NEM az ő dolguk felnevelni az ikreket (hacsak el nem üt itt vidéken a négyes metró).
Csak ha kedvük van, csak annyit és csak azt csinálják - megvan a saját életük.
Na, most ehhez képest úgy le vagyok ugatva, ha nem a megfelelő cumit adom oda, vagy nem eléggé díszes a rugdalózó, hogy ihaj :)
Nagyon jó látni felnőni a nagy gyerekeimet.
És jó lesz az újakat is végignézni.



A bejegyzés trackback címe:

http://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr2112946019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.