Most ez szemétség lesz a részemről, mert Adél tényleg világszépe hercegnő, mégis Daniról egy pár szót.
Bár hát nem kell, itt a fotó, mindent elmond.
Mutatkozik némi különbség az apjuk és énköztem. Ő például szeret beszélni, én meg legfeljebb a kezemmel. Ő például szeret enni, én meg különböző…
Feljegyzések a pelenkázó mellől 15. - Hasonmás-verseny
2017.10.30. 04:27 | törökmonika | Szólj hozzá!
Feljegyzések a pelenkázó mellől 14. - Némi megtörtség már mutatkozik
2017.10.28. 11:47 | törökmonika | Szólj hozzá!
Kérem, hogy aki olvassa, ne röhögjön rajtunk üvöltve. Csak úgy szép szolídan, a négy fal között, ha kérhetem.
Icike és Picike - mert most ez a munkacímük az ikreknek - belelendültek rendesen az éjszakai életbe. Tulajdonképpen nem is emlékszünk, mikor aludtunk 20 összefüggő percet az elmúlt két…
Feljegyzések a pelenkázó mellől 13. - Csak azt mondd meg, hogy miért!
2017.10.19. 21:41 | törökmonika | Szólj hozzá!
Semmi újat nem fogok én itt feszegetni, aki próbálta, tudja.
A skacok híznak, mint a disznók, mi ezzel arányban nagyon szépen fogyunk - a családi átlag rendben van.Mostanra már mindkét ördögfióka hiba nélkül teljesíti az alapelvárást, hogy ha a legnagyobb és legkétségbeesettebb üvöltésre…
Feljegyzések a pelenkázó mellől 12. - Aludni...
2017.10.17. 01:36 | törökmonika | 1 komment
Tudtam én, csak nem sejtettem. Illetve már elfelejtettem. Pedig tapasztalatlannak igazán nem vagyok mondható.
Ketteském, aki lassan kiédemli a haza bölcse 2. címet például három (!) éven (!) át nem volt hajlandó húsz percnél többet (!) aludni. Ez sajnos nem vicc.
És ha anya felbassza az…
Feljegyzések a pelenkázó mellől 11. - Kezdődik...
2017.10.12. 20:12 | törökmonika | 1 komment
Az első képen jól látható valami az egy fél pár zokni. Igen, fél pár... Kezdődik.A többi kép nem érdekes annyira :)Az elkötelezett jogvédőknek mondom, hogy szülői engedéllyel kerültek fel a képek :)Ennyit mára.Mert aki próbált megfüröszteni és megetetni egyedül két sakálkölyköt, miközben egy…
Feljegyzések a pelenkázó mellől 10. - A hatágú szívem csücskei
2017.10.10. 01:28 | törökmonika | Szólj hozzá!
Amikor Egyeske megszületett, körülbelül fél évig nem tértem magamhoz a meghatottságtól, hogy ez velem megtörténhetett. Naponta nyolcszor mértem, mennyit eszik, felvettünk videóra mindent, amit csinált (amit a drága nagypapa egyetlen mozdulattal letörölt, mert fontosabbak voltak a…
Feljegyzések a pelenkázó mellől 9. - A nagy coming out és a következményei
2017.10.09. 01:57 | törökmonika | 2 komment
Szerettem volna édibédi, cuki fotókat feltenni, mert volna miről. Végül is senkit nem zavar, ha a közösségi oldalakon mindenki büszke a cicájára vagy a kutyájára vagy a legújabb mosógépére. Ez így van rendben. Ha nem érzek vad vágyakat, hogy kommentáljam a dolgot, akkor arrébb lapozok.
És vannak…
Feljegyzések a pelenkázó mellől 8. - Cumi van nálam és nem félek használni!
2017.10.03. 00:43 | törökmonika | Szólj hozzá!
És igen, megtörtént megint.
Utoljára vagy huszonöt éve volt, hogy egy szerkesztőségi értekezlet kellős közepén beletúrtam a táskámba - ó, a női táska bugyrai... -, hogy elővegyem a perdöntő bizonyítékot, és ekkor elővettem előbb egy kirágott szemű plüssnyulat, egy macit, egy használt ésbüdös…
