Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

Feljegyzések a pelenkázó mellől 5. - Boldog viharnapot!

2017.09.28. 00:05 | törökmonika | 3 komment

adel_09_27.jpg

dani_09_27.jpg

 

Eseménytelen nap, nappal alvás, éjjel kezdődik a bőgizés - semmi szóra érdemes.
Csak a két kép miatt ültem egyáltalán géphez.

Mert ha géphez ülnék, akkor egészen biztosan nem állnám meg és megnyitnám a közösségi oldalakat, és akkor óhatatlanul kissé ideges lennék, de legalább tudnám, miért mászkál a szűknek nem mondható család baromi idegesen, különböző szitkokat morzsolgatva a kakaójukba, kávéjukba.

Most már egészen elképesztő méreteket kezd ugyanis ott ölteni a boszorkányüldözés - a boszorkány én vagyok természetesen.

Hogy összefoglaljam, a következők a vérvád (igen, az is) pontjai.

1. Csecsemőrablás, gyermekek jogainak sárba tiprása - aha, biztosan jobb helyen lennének egy árvaházban. Amúgy meg lehet böngészni a törvényeket. Vagy utánanézni pár dolognak a nagy szavak helyett.
2. Visszaélés kiskorúak fotóival - amúgy az apjuk beleegyezésével kerülnek ki a fotók. Ja, és a kutyám szemét is ki fogom takarni legközelebb.
3. Súlyos etikátlanság, mert többszöri kérdésre sem mondtam el előzetesen, mi a pálya, hiába fenyegettek előbb még csak barátian, aztán már mindenhogyan - ja, amúgy a menstruációs ciklusomról sem szoktam posztolgatni, és közkívánatra sem fogom megtenni.
4. Mert bezzeg a szegény embert az ág is húzza, nekünk meg rögtön kettő is van, nem ágból, közös gyerekből - baszogassuk az autósokat is, miből telik nekik autóra, vagy a biciklistákat főleg, az már bevált módszer.
5. Hogy van pofám örömködni a babákkal, amikor nekik például nehéz az életük - ehhez nincs hozzáfűznivalóm.
6. Legalább hallgatnék, ha már ilyen rútságot tettem, hogy lett ez a két gyerek - én meg feljelentek mindenkit mostantól, aki cuki cicás képeket tesz fel csillagocskákkal.
7. És ők már bezzeg megmondták idejében - hát igen. És ki kérdezte őket?
8. Tessék, itt van egy/több hosszabb cikk a témában, jelentés emberjogi szervezetektől - hát igen. Igaz, hogy nem az áll bennük, amilyen szándékkal mutogatják a jelentéseket, de úgyse olvassa el senki, pláne angolul, ha lehet zsigerből utálkozni is. Nem érvelni akarnak, hanem csapkodni.
9. Micsoda erkölcsi fertő már házasságon kívül ilyesmire vetemedni - öööö... hát izé. De korrekt vagyok, nem mondok semmit.
10. Majd ők jól megmutatják, hogy jogilag a sarokba fognak szaratni minket - erre nem mondok semmit, kérem a következő kávémat és röhögök.

A fenti tíz pontból nagyjából egy sem érdekel.
Az érdekel, hogy Adél ma meglepően szociábilis volt és kifejezetten nagyot bulizott a nagyobb lányaimmal, Dani pedig összekacsintott a nagyfiammal, aki el van olvadva Bébi úrtól.

Az érdekel, hogy ha holnap nem lesz vezetékes víz nálunk, vajon megfelelő kaját tudok-e csinálni a kisklampóknak bolti ásványvízből, hogy mikor rendel a gyerekorvos, hol lehet kicsit gyorsabban ultrahangos vizsgálatokat csináltatni, és vajon elég jó idő lesz-e ahhoz holnap, hogy kitegem őket száradni a diófa alá a napsütésbe.

Az érdekel, hogy Négyeske hasít az új suliban, Hármaskának lelke van, Ketteske olyan bölcs, hogy körbejárom még kétszer, Egyeske meg egy közénk zuttyant szeretet- és energiabomba.

Meg az érdekel még, ha Adél és Dani ágya fölé felfüggesztem a repülő tehenet, akkor mindketten tűnődhetnek a gravitációelméleten.

A bejegyzés trackback címe:

http://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr1812904564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

talalom 2017.09.28. 15:12:40

Hagyd a francba Mónika! Az én unokám csodaszép koszorúslány volt három éves korában - a saját szülei esküvőjén. Igazgatta az anyja hosszú fehér ruháját, hogy Anya szép legyen! Körbejárta a szmokingos apját: Na, ugye, hogy tudsz elegáns is lenni. Törődött a vendégekkel, hogy mindenki örüljön az ő közös ünnepüknek.
De hogy jön ide a gyerekrablás??? Persze, sok hülye azt képzeli, hogy a lombikbébi a "rideg lombikból" születik - ettől lesz lelkibeteg. Pedig hát Jézus is szűznemzéssel született - állítólag. Nálatok meg más a helyzet, ha jól értem. Arról nem is beszélve, hogy - jóóóó tudom, ebben a korban korai -, de én látok valami kis Mónikát mindkét babában.

törökmonika 2017.09.29. 00:37:59

@talalom: cserébe elmesélek valamit :)
anyám olyan öt-hat éves lehetett, bekucorodott a nazarénus lelkész nagyapja ölébe és megkérdezte, hogy ő tényleg törvénytelen gyerek-e vagy hogy van ez az egész, mert csúfolják emiatt.
a nazarénus lelkész nagypapa eltűnődött kicsit, aztán azt mondta, pötyikém, nyugodj meg, te már ott voltál a szüleid esküvőjén, teljesen rendben van minden. és nem is ezen múlik.
később persze minden szereplője meghalt a történetnek, anyám apja munkaszolgálatban, a nazarénus lelkész nagypapa anyám karjaiban, anyám anyja meg a kortól.
és mind így végezzük.
és mindannyian ugyanúgy is kezdjük.

talalom 2017.09.29. 08:59:36

@törökmonika: Cserébe én is "árulkodok". Nekem csak egy fiam van, és ezt tudatosan akartam így. Sajnos, utólag döbbentem rá: tényleg ÉN akartam így. Ugyanis amikor öt évi (szabályos) házasság után, úgy láttam, olyan már ez a kapcsolat, hogy jöhetne az utód, a szerelmetes párom azt mondta: erről neked kell döntened, neked lesz a több dolgod vele. Én persze ezt a felelős őszinteség jelének tartottam. (Pedig gyanakodhattam volna: volt ugyanis az előző házasságából egy kislánya, aki az anyukájával élt, de persze nálunk is időzött. Foglalkozott vele: beszélgetett, játszott - ha volt kedve. De véletlenül jöttem rá, hogy a gyerektartási pénzt nem adta oda a gyerek anyjának. (Békés válás volt, így nem levonás ment.) Akkor azt mondtam: rendben, akkor mész a lányodhoz, amikor akarsz, de a pénzt én feladom hónap elején a fizetésemből. A lényeg: az első 4 hónapban jószerivel azt sem tudtam megnézni, milyen a fiam: csak az esti fürdetésnél, ami tartott úgy másfél órán át a tornától az etetésig, éneklésig, mesékig. Az akkor még élt anyukám érdeme, hogy dolgozhattam, tanulhattam (kollégák vagyunk). A kapcsolatunk azonban egyre romlott: a párom féltékeny volt a saját fiára! Tíz éves volt a gyerek, amikor elváltunk - pontosabban elmenekült. (Persze én is adtam rá okot.) A fiamnak így csak féltestvérei vannak: de hiába akarja összetartani őket, nem nagyon megy. Nem nevelkedtek együtt, mint a tieid. Pedig a fiam ezt nagyon jól csinálja: testvér híján a szárnyai alá vette egy időben az unokatestvéreit, most meg a lányát imádja. Természetére nézve tiszta Anyukám. Nekem semmi bajom nem lehet: vigyáz rám is, segít ha kell. Ahogy nőnek a gyerekek, egyre több az öröm, kevesebb a gond. Páratlan kaland végignézni egy másik ember eszmélését, gyöngeségeit és erényeit, megküzdeni vele önmagunkért.
Gyűlölöm a délután négyig kötelező iskolát. Amikor gyerekvolt, kísérletből be akarták vezetni. Felháborodtam: a szar melót- etetést, mosást, stb. rám hagyják, azt az örömet meg elveszik, hogy tőlem kérdezze meg, ha valamit nem ért a leckében? Hogy együtt keressük meg a helyes választ?Hogy erre nincs idejük a szülőknek??!! Ugyan már: mosogatás közben is lehet válaszolni. (Bocsi a szószátyárért.)