Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

Feljegyzések a pelenkázó mellől 3. - Sakál-vokál

2017.09.26. 00:37 | törökmonika | Szólj hozzá!

adel_dani_en_molly.jpg

 

Írhatnék most arról, milyen hihetetlenül és mélyen gonosz üzenetek áradnak felénk.
Hogy miért nem mondtam el, mert ez így mekkora hazugság.
Tényleg?
Én megkérdeztelek téged, drága barátnőm, mikor menstruáltál utoljára és egyébként hogy s mint van a kedves ciklusod?
Kérdeztelek, kivel dugtál utoljára és az milyen volt?
Kérdeztem, hogy a pasid ugye szűz és még életében nem látott nőt?
Kérdeztem, hogy mekkorát élveztél vagy sem?
Kérdeztem, hogy egyébként pontosan kitől is van a gyereked?

Nem kérdeztem. Mert tiszteletben tartom a döntéseidet. Feltételezem rólad, hogy van elég eszed. Vagy ha nincs is, nem azért szeretlek :)

Én azoknak mondom a következőket, akik velünk örülnek.

Az ikrek egészen biztosan összebeszélnek, amikor épp nem figyelek, mert épp klotyóra mennék, vagy valami. Tökéletes pontossággal váltják egymást az üvöltésben.

Adél, aki hihetetlenül cuki képet tud vágni és bájocska királykisasszonynak adja el magát, izomláz nélkül végigüvölt bárhány éjszakát. Folyamatosan az éhhalál szélén áll - de ha kajához jut, szendén elalszik. 
És aztán ugyanaz elölről.

Dániel komoly férfi, tűnődik, melyik könyvet fogja majd elsőnek elkérni tőlem a polcról. Órákig képes stírölni a felhozatalt. Aztán persze bekattan valami, például a kötelességtudat, és leváltja Adélt az üvöltésben.

A csecsemőkön valahol a hátukon lehet egy gomb. Láttam már párat, mármint csecsemőt, a gombot még nem találtam meg, de hogy van, az biztos.
Abban a pillanatban, amikor az ember az ember lehelyezi a békésen szendergő babát az ágyába, felvisít.
Van még egy másik szenzoruk, pontosan tudják, neked mikor kell pisilni, kakilni, magányosságra vágyni vagy bármi.
És akkor.
De mint a sakálok.

Baromi jó egyébként, hogy a Csodapasi nem nem teljesen tinédzser. Halál sztoikus nyugalommal képes a legnagyobb baromságokat mesélni az üvöltő hadnak. Nekem görcsbe rándul a gyomrom, neki nem.

Ez így van rendben.

Én pedig meg tudom fürdetni őket, és tisztába is teszem, akár félóránként is. Nem állítom, hogy így képzeltem valaha a munkamegosztást, de meglepően alkalmazkodóképes vagyok, ha így, hát így.

És akkor, amikor az ember már nagyon-nagyon sajnálja magát, mert hát  lássuk be, elég strapás a cucc a kölykökkel, egyszerre csak azt látom, hogy Adél megfordult :) Pedig még csak négy hetes!

Ordít, mint a sakál persze, mert jobb volt neki máshogy, de hát ideje elkezdeni megtanulni, hogy a döntéseinknek következménye van :)

Anya ül, és ott ülök az ölében én :)

Most jut eszembe, hogy tegnap dél óta nem ettem semmit.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr7212896272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.