Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

A szindróma neve...

2017.03.25. 16:10 | törökmonika | Szólj hozzá!

nem-mukodik_1.jpg

 

Legalább kóstold meg! Pacal. Biztosan ízleni fog. Na, csak egy falatot...

Nagyon fegyelmezett ember vagyok. Például még senkit nem lőttem le a fenti szavakért, pedig hát...

Az egész ott kezdődött, hogy megszülettem.
Amikor már valamennyire mozgásképes voltam, addigra kiképeztem a szüleimet arra, hogy a "Monika, gyere ide!" felszólítás helyett a "Monika, semmiképpen ne gyere ide!" fordulatot használják, ha hatékonyak akartak lenni. De ők kiemelten ultraintelligens, így tanulékony emberek voltak.

Ez egy eddig talán nem nevesített szindróma, szeretném, ha rólam neveznék el.
Nagyjából arról szól, hogy ha valamit nagyon akarnak tőlem, és én azt nem annyira akarom, akkor biztosan nemet mondok rá.

Minél jobban erőltetik, annál jobban ellenállok. Newton II., pszichésen. Nem tehetek róla, így születtem. De tényleg. Semmi alanyi jog, csupán genetika. Lehetnék büszke a nagy akaraterőmre, de nem lehetek, mert ez nem akaraterő, hanem valami félrement bekötés az agyban.

Persze, meg tudok csinálni mindent (sőt, jobban, mint Chuck Norris), ha kell - de azt senki ne akarja tudni, mit gondolok közben.

Ez az élet minden területén megmutatkozik, sajnos. Nem, nem fogom leírni százszor hogy nem leszek rossz a technika órán, mert semmi értelmét nem látom. Nem, nem fogok hazaérni tízre, ha egyszer negyed tizenegykor ér be a busz. Nem, tőlem ugyan nem fogja elkérni a rendőr a személyimet, hacsak nem találom értelmesnek a kérdését. Nem, nem megyek oda egy értekezletre, ahol engem akarnak baszogatni - aki baszogatni akar, jöjjön házhoz pofonért, ne engem ugráltasson.Nem, nem fogok befáradni az ügyfélszolgálatra a mélyen alulképzett ügyintézőhöz a kinyomtatott papírjaimmal - keresse ki ő a nyilvántartásból. Nem, nem fogok párkapcsolatot létesíteni, mert benne vagyok a korban, ketyeg a biológiai óra. Nem, nem fogok benne maradni egy párkapcsolatban csak azért, mert sok gyerekem van és hát ajó asszony köténye alá sok minden befér. Nem, nem fogom magam szépre sminkelni, mert mások azt találják szépnek, ha ujjnyi a vakolat. Nem, nem tetszik, ha valaki akár csak egy percet is késik egy találkozóról. Nem, nem fogok levendulákat ültetni,mert itt a tanyán az a szokás. Nem, nem tetszik, hogy a gyerekemnek nem adhatok felmentést tesióra alól. Nem, nem tetszik, hogy stadionokat építenek, lenyúlják a magánnyugdíj-pénzeket, meg az egész költségvetést - és nem, nem fogom felsorolni az összeset.

Nem, nem, nem.

Kérem a nyilvántartásba venni.

A szindróma neve én vagyok. 

Ja, és pacalt sem veszek a számba. Megmondtam világosan, hogy nem. Minél jobban erőlteted, annál kevésbé.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr7712369775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.