Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

A pasim filmet néz...

2016.09.06. 02:58 | törökmonika | komment

tevenezes.jpg

Gondolom, egyedül vagyok univerzumban, aki ilyen apró problémákkal kell megküzdjön időnként :)
Nem vagyok tévéfüggő, azt se venném észre, ha egyszer valaki kitenné a kuka mellé, de néha tényleg van valami alapmű, és akkor nem olyan nagy baj, ha itt ez az akármekkora izé (jó nagy egyébként, mert szarul látok).
Főcím, zene, felvezető címsorok.
Pasi leül, érdeklődve nézi.
- Ez jó? - kérdezi ártatlanul.
- Igen, nagyon - felelem én, mert még mindig nem vagyok eléggé felkészült.
- Akkor hozol nekem egy teát? Tudod, ahogy Kovács elvtárs szereti, édesítővel, forrón, tejjel...
- Jó, jó, de csitt, mert kezdődik.
- Nem akarlak zavarni. Nincs valami alma vagy banán?
- Nincs. Csitt.
- Hoztam volna, ha szólsz.
- Ezen utólag nem tudunk segíteni, csitt már. Itt teád.
- Ez ki?
- Meg fogod tudni, ha kibírsz még két másodpercet.
- És ez most ki?
- Dugulj már el, ki fog derülni.
- És ezt most miért mondta? Annak idején mi nem mondtunk ilyeneket...
- Kuss.
- Most miért beszélsz így velem? Na jó, hagylak tévézni. Kikísérsz?
- Nem.
- Jó, akkor maradok. Van valahol liszt meg élesztő?
- Baszki, filmet nézek.
- Nézzed, gondoltam, addig sütök valamit.
- Süssél.
- Hol a tepsi?
- A helyén?
- Csak ez van?
- Az. Amúgy elromlott a sütő.
- Ja? Megszreljem?
- Ne most.
- Ez most ki?
- Nem mindegy? Nem nézed.
- Jó, csak nem akarok itt hülyén ülni.
- Ez a főszereplő.
- Nagyon hasonlít Antonio Banderasra.
- Nem ő az.
- Biztos vagy benne?
- Kuss.
- Te, ez a faszi olyan hülyén vette be a balkanyart, figyelted?
- Maradj már egy kibaszott pillanatig csöndben, kérlek...
- Ez már a vége?
- Nem, most van a reklám, most mondd, mit akarsz?
- Jaj, hát én semmit, nézd csak a filmet.
- Jó.
- Nincs egy kalapácsod kéznél?
- Most?!
- Gondoltam, megigazítom ezt az ajtófélfát.
- Ne.
- De miért?
- Mert utána is tudod.
- Figyelj ide, azért ezek az amcsik tudnak valamit, nézd meg, hogy egy amerikai filmben hogy meg van csinálva egy üldözős jelenet...
- Csitt. Ez francia film egyébként.
- Jó, nem akarlak zavarni... Te, ez ki?
- Hagyjál már békén.
- Szörnyű, hogy ilyen ingerült vagy mindig.
(Ha három órás a film, akkor három órán keresztül így tovább...
De én már nem akarok nélküle filmet nézni.)

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr2711680343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2016.09.06. 21:19:58

És hogy van a kedves, mama ?
süti beállítások módosítása