Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

Volt osztálytárs...

2016.09.04. 13:55 | törökmonika | 7 komment

 

sachabaroncohen.jpg

 

 

 

 

 

- Szia, megismersz? Én vagyok az XY! Tudod, az általánosból! - Gyanakodva méregetem, amikor utoljára láttam, 130 centi lehetett, most széltében annyi. Igaz, én se lettem kisebb.
- Jaj, tényleg, elnézést, rossz a szemem.
- Hát igen, egyikünk se lett fiatalabb - udvarias kacarászások.
- És mi újság veled? Írogatsz még?
- Szoktam néha.
- És meg lehet ebből élni?
- Nem feltétlenül.
- És akkor miért nem kezdesz bele valami normális dologba?
- Nemigen értek máshoz. Ehhez se különösebben.
- Az életet meg kell tervezni!
- Aha.
- Nézd! - És már húzogatja is elő a fényképeket, rajtuk két gyerek jobbról, balról, szemből, Balatonparton, nappaliban a karácsonyfa alatt satöbbi. - Így kell ezt csinálni!
- Hát igen!
- Férjhez mentél végül? Tudom, sose akartál.
- Már elváltam.
- Jaj, olyan kis izé voltál mindig! Sose volt jó neked semmi! - Újabb fotó kerül elő, tisztességben duzzadt, ondolált 50-es csaj, rendben van teljesen, aki azt szereti. Ja, virágos otthonkában. - Mi sose hagynánk el egymást!
- Klassz. Helyes csaj. Mit dolgoztok?
- Ó, az asszonynak nem kell dolgoznia. Én megmondtam előre, hogy amig én vagyok a családfenntartó, az én asszonyom nem fog a kenyérgyárban robotolni!
- És te?
- Hát nem tudom, mennyi időd van, de azért elmondom. Az építőiparban kezdtem, de aztán gondoltam egy nagyot, mert váltani kell és a gyerekek is sokba kerülnek, átálltam a biztosításközvetítésekre.
- Biztosítás?
- Érdekel?
- Nem.
- Kár. Na, azért tedd el a névjegyem, jól jön majd neked egy befolyásos ismerős! - Elteszem udvariasan.
- És mit keresel itt vidéken?
- Itt lakom harminc éve.
- Ó, ennyire szar a helyzet? Hogy el kellett jönni Újpestről?
- Nehéz lett volna a kutyát levinni a negyedikről naponta hatszor sétálni.
- Kutya is van? Én megmondtam az asszonynak meg a gyerekeknek, hogy a kutya az vidékre való. Nálunk rend van és tisztaság. Mucikám minden nap felporszívózza mind a három szobát! Mert sikerült elcserélnünk egy háromszobásra! Hát igen, kemény életünk volt.
- Klassz azért.
- És nem rossz itt vidéken éni?
- Egyáltalán nem.
- De azért eljutsz néha moziba? Újság jár hozzátok?
- Aha.
- Te, és egyáltalán nem gondolsz már gyerekvállalásra?
- Már kevesebbet.
- Mellékállásban most elkezdtem ügynökösködni egy fantasztikus szerrel, talán kipróbálhatnád. Csodákra képes. És ne add fel! A remény hal meg utoljára! 
- Az.
- De tényleg! Próbáld ki! Neked most ilyen baráti áron megszámolom, ez az indulócsomag. - És már pakol is ki a Suzukiból.
- Szerintem hagyjuk ezt, tulajdonképpen nekem sietnem kell, meg nem is gondolom, hogy nekem ez kéne...
- Jó, tudom én, hogy vidéken nehéz az élet, de megegyezhetünk részletfizetésben is. Tényleg, tartasz haszonállatokat? Tyúk, disznó? Jól jön az a hideg téli estéken.
- Nem.
- Jaj, az elkényeztetett városi kislány... Hehehe. De mindig ilyen voltál, dacos! Semmit se változtál!
- Nem.
- Te, megadod a címedet? Mert, gondolom, a telefon az drága... Én múlt hónapban beköttettem az internetet, a gyerekek erősködtek, hát gondoltam, kerül, amibe kerül, ha már ennyire akarják. Hallottál már róla?
- Aha.
- Tényleg, azért fontold meg ezt az induló csomagot. És ha kell, bármikor hívj fel, akár egy utcai fülkéből is, visszahívlak, nekem ennyit megér, és kötünk egy jó kis biztosítást a házra. Vályogból van?
- Nem.
- Te, és mit szólsz ezekhez a migránsokhoz? Borzalmas, ami nap nap után történik. Komolyan mondom, alig merem kiengedni a lányomat az utcára.
- Hát... Nem gondolom.
- Nyilván kevés információ jut el hozzád. Figyelj, ne haragudj, nem akartalak ezzel lerohanni. Tudom, hogy másképp megy az idő itt vidéken. De hát híradót csak nézel!
- Soha.
- Kár. Sok érdekes dolgot tudhat meg az ember.
- Ne haragudj, tényleg mennem kell...
- Értem én, sok ez így egyszerre nektek itt vidéken. Azért ha véletlenül Pesten jársz, feltétlenül keress meg. Mucikám süt rántotthúst, jut ott mindenkinek.
- Kösz.
- Hát akkor... Szia.
- Szia.

Én is úgy érzem, hogy jót beszélgettünk.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr6711675573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

szódabár 2016.09.05. 10:38:53

részvétem, a helyzet ismerős. Az én osztálytársam miközben megszervezte az osztálytalálkozót begyűjtötte az elérhetőségeinket és azóta biztosítási ajánlatokkal bombáz, hol ő, hol az, akinek továbbadta a számomat. Kénytelen voltam letiltani.

cicox 2016.09.05. 10:49:02

@szódabár: Pedig biztosításra szükség van. Inkább örülnél, hogy ismerős tud ajánlatot tenni. Bezzeg, ha megtörténik a baj, lehet sírni, hogy milyen szerencsétlenség ért.

filiszteus 2016.09.05. 20:31:16

Persze! Aki nem szeretné a vadakat nyakló nélkül beengedni az országba, az egyben MLM hiéna is, aki aprópénzre (vagy nem olyan apróra) váltja az emberi kapcsolatait. Nem eléggé állatorvosi ló az illető: nem zsidózott, nem cigányozott, nem szidta a melegeket. Nyanya, kezdesz feledékeny lenni!

Diorella Queen 2016.09.06. 21:25:15

Jó, jó. De miért pont a Borat lett a képen?

Diorella Queen 2016.09.06. 21:25:52

Mondjuk nem rossz a pasi, csak nem passzol a poszthoz.

törökmonika 2016.09.07. 01:39:53

@Diorella Queen: de, passzol :)
őt például nagyon bírom :)
és ugyanúgy szakadok a röhögéstől, de legalább felhőtlenül.

Diorella Queen 2016.09.07. 11:57:36

@Diorella Queen: Nagyon szép férfi egyébként.
Aliz tükörországban valószínűtlen kék szemeket csináltak neki. Nagyon jól nézett ki.