Hogyan asszimilálódik egy elkényeztetett újságíró csaj a tengerparti falu népességébe?
Állj meg az autóval, majd mindenkinek köszönj - a saját anyanyelveden. Ez tuti módszer, hogy ne akarjanak veled beszélgetni a továbbiakban. Miről is kéne?!
Adj pár csokit a kirajzó gyerekeknek, simogasd meg a hajukat - ez nem fog nehezedre esni.A ház előtti padokon üldögélő nénik és bácsik ekkorra már úgyis tudják a lábméretedet és a csípőbőségedet is.
Ekkor bassz oda az előítéleteknek és szép komótosan húzz elő a csomagtartóból egy fűkaszát, egy ütvefúrót, egy teljes szerszámoskészletet és egy kerti öntözőrendszert.
Vágd a hónod alá lehetőleg egyszerre mindet, majd peckes léptekkel (nem, nem rogyadozunk! Ki lehet bírni azt a pár métert!) vonulj be a kecóba.
Onnantól fütyöréssz hülye nótákat.
A siker garantált.
Már meg is jelent Pavel bácsi és megolajozta (még egyszer) az autóbeálló sínjét.
De süteményre ne számítsanak vagy komatálra.
Viszont kiválóan ütvefúrok. Ha kell, vasárnap reggel is :)
Délután csönd volt és meleg és béke és leander-illat, gondoltam, molyolok az új szerszámokkal valamit a kertben, és azzal a lendülettel rögtön csokoládébarnára is fogok változni. Tehát bikini, mert úgysincs itt senki, nem érdekel, hogy már húsz éve kiment a divatból úgy, hogy már akkor kicsi volt rám.
Mikor jelenik meg a szomszédban három-négy izmos, jóképű, fiatal srác? Na mikor?! Igen. Amikor épp fejjel állok a csodanövényekben. Nagy heherészve váltottunk pár szót, gondolom, azt csináltuk, hiszen ők is mondtak valamit, én is kedvesen mosolyogtam a körülményekhez képest, aztán rájöttem, hogy bármelyiküknek simán lehetnék az anyukája (és akkor még finoman fogalmaztam), szóval biztosan nem azt fogják mérlegelni, mennyire tökéletes vagyok. Pláne, hogy öt perccel később vad motorcsónak-szerelésbe kezdtek, ami eltartott egy darabig, így mi menekülőre fogtuk.
E célból a szemközt nyaraló igen népes és sokgenerációs család összes férfitagja odaugrott, hogy segít a hülye csajnak, aki még a nyelvüket sem beszéli, tiznennyolcan próbáltak irányítgatni, hogy kicsit jobbra, szedd alá, anyukám, pici gáz, most hátra, satöbbi. Mintha bizony rászorultam volna. Hazaérkezéskor már meg sem kíséreltem visszaállni a kertbe, ha a kukát nem lopta el senki egy hétig az utcáról, a lezárt autót se fogják.
A család egyébként rendkívül kedélyes miliőt kölcsönöz az utcácskának, ugyanis nincs bent légkondi, meg elég hely sem ennyi embernek, így kiköltöztek az utcára gyerekestül, fejtenivaló babostul, mosásostul. A pulyák továbbra is nagyon aranyosak, bár a lelkesedésem irántuk drámaian szokott csökkenni este tíz után. Szerencsére elég hamar - tizenegy felé - elálmosodtak -, akkor a férfiak még toltak egy kört a zsugával, sörrel nagyokat kacarászva, kurjongatva, aztán éjféltájt hazamentek a legények. Lehet, ki kéne lopakodnom beállni az autóval, annyival könnyebb nekem azt úgy, ha nem segítenek ezek a tüneményes, ámde - lássuk be - igencsak macsó úriemberek.
Holnap új nap.
Ja, a tenger káprázatos, sose tudnám megunni, a sör isteni, a net megy, mint a veszett fene, a kabócák ordítanak, a virágok meg őrült módon illatoznak. És holnap meccs, lehet, átmegyek a szomszédékhoz tévét nézni és szurkolni ordítva.