Ha történetesen médiasztár lennék, mert roppant drámaian félig fantasy, félig reality show műfajban dolgoznék és ettől roppant ismert lennék, de nem eléggé, mert soha nem elég, és mert baromira kezdenék már kikopni a műfajból, akkor kénytelen lennék kitalálni valamit, hogy picit dobjak az ismertségi mutatóimon, ha már a felvett nevemmel és a felvett sapkámmal nem tudnék tovább működni.
Mivel van eszem, csak olyat találnék ki, amibe baromi nehéz belekötni.
Legyen például a karitativoskodás, az olyan szép, arra még az egyház se, a komcsik se tudnak mit mondani.
Kutyát nem akarok simogatni, lelencgyereket nem akarok örökbefogadni, migráncsot még csak-csak pátyolgatnék, de egy sincs, gondolkodjunk tovább.
Hopp, megvan.
Adjunk pénzt azoknak, akik ilyesmit csinálnak.
Na jó, de ne már, hogy csöndben, név nélkül, ahogy egyébként a világ kulturáltabb felén szokás, lásd első bekezdés.
Adok pénzt és jó hülye helyzetbe hozok mindenkit, olyan szaftosan demagógba.
Én adtam, adjál te is, neked több van.
Jó hangosan kell persze csinálni.
Én, mondjuk belefeccölök 100 rongyot, valahogy kiköhögi a család (pont egy félórás műsorom gázsija nettóban), de azt fotókkal, sajtófelhajtással csinálom.
Sok fotóval, sok felhajtással, ez fontos.
Később majd nyilatkozom is a bulvársajtónak.
Baromira semmi se fog történni, tudom én ezt – nekem viszont száz rongyból megvan az országos promóm. Ha véletlenül majd megjelenik a közeljövőben egy újabb “könyvem”, talán nagyobb szeretettel fogadják majd az emberek.
Csöndben jegyzem meg – most már tényleg én -, hogy azok, akik névtelenül, fotók és kamerák nélkül, felhajtás nélkül adakoznak nap mint nap, hétről hétre, talán a semmiből is, akik főznek, sütnek a hajléktalanoknak, akik ruhákat, cipőket adnak a rászorulóknak, akik átmennek a szomszédhoz, hogy bevásároljanak nekik, akik névtelenül juttatnak összegeket a rászorulóknak, akik beteg gyerekek műtétjére adományoznak, és még sokan mások is – na, ők nem száz rongyot feccölnek bele.
Igaz, nem is számolják. Nem azért, mert annyijuk van, hanem mert nem az számít.
Igaz, nem is hívják őket Vujity Tvrtkónak.
