Drága gyermekeim!

Megkaptam a leveleitek idén is, nagy örömmel olvasgattam. Külön köszönöm azoknak, akik szépen kiszínezték a rajzukat.

Arra jutottunk Rudolffal, a rénszarvassal, hogy őszinték leszünk és már most megmondjuk, hogy mit nem. Ne várjátok hiába a csodát.

Nem, nem lesz fűtés a télen. Nem tudok tűzifát hozni. A gázt sem kapcsolják vissza. A kilakoltatás jegeléséről az idén még nem hallottam – lehet, ez az én hibám. Nem, anyut nem műtik meg, apu nem kap munkát - vagy fordítva. A tesódat nem fogják felvenni abba az iskolába és te sem tudsz elmenni az osztálykirándulásra. Új szemüvegre sem futja.

Új ruha sem lesz, új cipő pláne nem.

A nagyinak sem vihetek csirkelábat, pedig csak minden negyedik pénteken főzi meg. Nagypapa gyógyszereit nem tudom kiváltani. A szomszéd bácsinak nem lesz új protézise, hiába mállott szét az előző, és nem, sajnos a rákos osztálytársadról sem tudom levenni az átkot.

Bevallom, még azt sem tudom elintézni, hogy a Géza bácsi végre találjon valamit a kukában, ne dolgozzon hiába.

A tanáraitok nem lesznek jókedvűbbek, az orvosaitok csak akkor, ha elmennek Angliába, a nővérkékről, mivel nincsenek, szó se essék.

Az unokatesód sem fog meglátogatni, hiába dolgozik külföldön évek óta – de lehet, hogy küld képeslapot.

A villanyt Mikulás-nap után hétfőn fogják kiapcsolni nálatok, ennyit tudtam csak kikönyörögni az önkormányzattól.

Azt muszáj elmondanom, hogy nem mi voltunk Rudolffal. Nem mi hoztunk trafikmutyit, új földtörvényt, új korrupció-törvényt, nem mi hoztunk új, nagyon-nagyon drága lakásokat a kormánytagok veletek egykorú gyerekeinek, nem mi intéztük Rudolffal, hogy ezek a saját lábukra álljanak és nem, a pengés kerítést se mi szereltük fel, hogy a veled egykorú gyerekek több sebből vérezzenek.

Azt is meg kell mondjam, hogy a Jézuskához is hiába fordulnátok.

Gyerekeim, ez már egy más világ.

De sose feledjétek: nem annyik vagytok, amennyitek van. Ezt jól jegyezzétek meg.

Ölel benneteket:

a Mikulás

(azért a cipőtöket pucoljátok ki rendesen, ha van!)