Pontosan tudom, hogy a keresztény kultúrkörben hogyan kéne roppant ájtatosan viselkednem mostanában.

Kérdés persze, hogy a zsidó-keresztény kultúrkörben a csoport második fele mennyire toleráns és mennyire hagy engem békén.

Mehetnék és vehetnék virágot.

Mert a virágárusnak is meg kell élnie valamiből.

Anyám hét évvel ezelőtt egyik pillanatról a másikra halt meg, harminc év és pár nap különbséggel, mint apám.

Biztosan vannak rá patetikus nagy kifejezések, de én konkrétan köpni-nyelni nem tudtam egyik után sem.

Fogalmam nem volt, mit kell csinálnom, hogyan kéne tovább léteznem innentől, onnantól.

Aztán gondoltam egy nagyot.

Elhoztam apám hamvait a Megyeri temetőből és odaraktam az autóm hátsó ülésére anyám friss hamvai mellé. Én hülye, még röhögtem is hazafelé vezetve, hogy de régen láttátok egymást. Én hülye, amikor a gyerekeim megláttak a két sütisdobozzal a kezemben (abba csomagolták a temetkezési vállalatoknál diszkréten az elhunytakat), nem sírtam el magam. Azon már rég túl voltam.

Aztán a barátaim segítségével kibéreltünk egy kishajót a Dunán és anyám születésnapján kimentünk a vízre.

És akkor és ott és saját kezűleg lapátoltam bele őket a Dunába.

Nem állítom, hogy nem volt mindenki rosszul ott és akkor.

Mert ilyesmit nem illik.

Mert biztos pfuj, hogy belenyúlok és megfogom és morzsolgatom.

De olyan gyönyörűt még senki nem látott.

Tiszta volt a víz, oszlottak el a hamvak. Együtt. Ment le a nap, hullámzott a víz, csönd volt és szerencsére senki nem akart megszólalni.

Volt apósom még próbálkozott azzal az idióta faszsággal, hogy "nem szabad sírni", de leráztam a kezét és visszakérdeztem, hogy ugyan miért nem.

Éntőlem bátran menjen mindenki temetőbe. Ültessenek virágot, locsolják a szomszédét is, legalább egy napig érezzék, hogy megtették a kötelességüket.

Az enyémek nem egy napra tartogatják magukat.

Mi több, pontosan tudom, hogy apám anyám, nagyanyáim, nagyapáim és a többiek is erősen helyeslik, hogy az összes gyerekem jót bolondozik halloweenkor.

Boldogok a lelki szegények, akiknek csak egy napjuk van a gyászra.