Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Kamaszni

2015.04.12. 12:45 | törökmonika | 6 komment

Ajtót becsapni. Közös étkezéseken nem részt venni, éj leple alatt hűtőt kifosztani. Mindenről véleményezni, határozottan. Ellenvéleményre gúnyos megjegyzéseket tenni. Szülői véleményre vállat vonogatni.

Elmenni, nem közölni a célt, irányt és határidőket. Nem oda- és nem hazaérni.

Váratlanul beállítani, pénzt kérni, azt kevesellni.

Fölényeskedni. Gúnyolódni. Lehetőleg megbántani mindenkit, aztán megbánni.

Elhasználni bármit, ami a kezünk ügyébe akad. A tulajdonjogokat csak akkor figyelembe venni, ha az minket illet.

Virágot nem meglocsolni, állatokat nem megetetni, nem mosni, nem teregetni, nem mosogatni. Ezeket rabszolgamunkának, kispolgári csökevénynek minősíteni.

Naponta hetvenkét poharat, tányért elhasználni, ezeket hiba nélkül gondosan széthagyni.

Mondani, hogy nincs idő ilyen hülyeségekre, fontos dolog lenni.

Mindent jobban tudni.

Szerelmesnek lenni, csalódni, felváltva, ütemesen, mások számára követhetetlenül.

Boldognak lenni, a legmélyebb kétségek közé zuhanni.

Biztosnak lenni abban, hogy a világ egy értetlen barom, esetleg mindjárt kettő.

Minden segítséget elhárítani, a szándékon fölényesen kacagni.

Sírni anyuci vállán.

Segítséget kérni, kezét fogni, visszamenni ujjszopós óvodásba.

Aztán megrázni magunkat és ugyanazt elölről.

Majd csak akkor megérteni az egészet, ha...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr857360372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Toadwart66 2015.04.12. 14:16:35

Ez alapmű. Hiába a profi az profi. Az újságírásra és a gyereknevelésre gondoltam. A macskák azok javíthatatlanok. Nem érdemes időt pazarolni a nevelésükre.

Nadya Talkina 2015.04.13. 03:03:04

Sztem inkább közhelyes. A megértésre történő várásra pedig legalább 30 évet rá lehet szánni. Üdv, egy 15 éve egyedül álló, 4 fiúgyermekes anya...

törökmonika 2015.04.13. 08:30:07

@csendhangja: Én többek között azért sem szoktam észt osztani másoknak, mert soha nem tudhatom, hogy ha nagy mellénnyel a gyerekeim számát vagy egy évszámot dobok oda végső érvként, nem égek-e nagyon be vele (hátha más sem osztódással szaporodik, hátha más is él már egy ideje a Földön satöbbi), de hát nem vagyunk egyformák, ugye...

Nadya Talkina 2015.04.13. 11:33:09

@törökmonika: Mónika, észt nem osztottam,(eleve úgy indítok, SZTEM!) arra sem sikerül rájönnöm, miből vont le olyan következtetést, hogy én úgy képzelem, más osztódással szaporodik... a többin is gondolkodom, mi is lehet oly "beégető"; a 15 év egyedül? Esetleg a 4 gyermek? Vagy, hogy van egy koncepcióm a felnőtté válás misztériumáról? Annyit látok, hogy a nyíltság, a sebezhetőség vállalása, ahogy Ön fogalmaz , a "beégés", főbenjáró bűn ma Magyarországon,(ezért tartunk ott, ahol,) ezt nevezem én hétköznapi fasizmusnak, meglep, ha Ön ennek a trendnek az erősítésén szorgoskodik.Bejegyzését olvastam, érdekelt a téma, és a végén kapatlan maradtam. Végigkorcsolyázhattam a jelenségvilág síkos felszínén, ha esetleg beszakad alattunk, és alámerülünk a mélységekbe, az nagy "beégésnek" számítana? Csupán ebbéli bánatom jeleztem, röviden, valóban sarkosítva, és várván lép-e rá valami izgalmasat, hisz nem tudtam, kinek oszt itt lapot. Most úgy tűnik, nékem pl. nem :)...Tkp. az előző hsz. ingerelt szólásra, hogy ez, így, alapmű, és a profizmus netovábbja...Ám a legmurisabb az egészben, hogy amit én szolidaritásból írtam ide, és hogy jelezzem, érintett vagyok, (Tudja, a számok!) -azt Ön végső "ellenérvként" érzékeli. Nagy mellény? Dobálózni? Kedves Mónika, mire az ember ezt végig viszi, (és még él,) egyikhez sem lesz sem ereje, sem kedve, max. rezignáltan tudomásul veszi, csendben megpaskolja saját vállait, és nem felejt el hálát adni teremtőjének :)

törökmonika 2015.04.13. 11:47:28

@csendhangja: Akkor félreértettem és elnézést kérek. Egyszer beleszaladtam egy helyzetbe, hogy nagy büszkén bedobtam a négy gyerek egyedül tizensok éve kártyát, kiderült, hogy a másik ultrább ez ügyben. Azóta érvként ezt nem használom. De ha nem érv, akkor persze érdekel.

Bécs-Budapest 2016.06.22. 00:28:57

@csendhangja: Kicsit savanyúnak tetszel lenni. Értem én, hogy nehéz, de... Kár. Nem kéne.
süti beállítások módosítása