Tegyük fel, hogy kiemelten buta és lojális álompolgár vagyok, és csak úgy nézelődöm a sártekén.

Nincsenek igényeim nagyok, enni, inni, ölelni, aludni.

És húsvét hétfő van.

Én, mint kiemelten buta és lojális álompolgár, persze már majdnem jól éreztem magam huszonöt éve, ami az életemnek a fele, mert huszonöt éve nem akkora probléma, ha elfogy a sör vagy a cigi vagy a kenyér itthon, esetleg valaki meg akarja locsolni Aranka nénit mégis.

Mondjuk, huszonöt évvel ezelőtt se volt akkora probléma, mert lement az ember az aluljáróba (ha Pesten lakott), oszt vett Aranka néninek szánt kölnit vagy cigit vagy egy hamburgert.

Én, konkrétan, mint kiemelten buta és lojális álompolgár az elmúlt huszonöt évben egyáltalán nem éreztem magam korlátozva ilyen szempontból, ha nagy volt a gebasz, elmentem a benzinkúthoz, oszt csók.

Na most húsvét hétfő van.

Aranka nénit már nem akarom meglocsolni, sose akartam, mert lány vagyok én is, de időnként valami férfirokonomat elcipeltem Rákosretkesre, de Aranka néni időközben már meghalt – ezt csak azért mondom, hogy látszódjék, nem erről van szó.

Buta és lojális álompolgárként eleve halálra lennék ítélve autó nélkül.

Tehát bementem az első nyitva tartó boltba. Ahol megtudhattam, hogy ők most nem bolt, hanem vendéglátóipari egység, mert úgy nyitva lehetnek.

Az egész környék oda jár egyébként, akárhogy hívják.

De nekik trükközni kell.

Tehát most vendéglátóipari egység.

E célból kint van a térben egy kerek asztal. Ez mindenkit zavar. Kérdeztem, miért nem ilyen keskeny izét raktak ki, még praktikus is. De nem, mondták erre, mert szabály van még arra is, milyen magas és milyen széles lehet az az asztal, amitől ők most már vendéglátóipari egység.

Kérdés nélkül mondta a srác, aki az üzletvezető, hogy próbált ő férjhez menni a tulajhoz, és akkor rokon dolgozhatna hétvégente is, de a törvények nem teszik lehetővé a melegházasságot, unokahugot meg nem tudtak felmutatni, így lettek mégis vendéglátóipari egység.

Mentem tovább a nemzeti lófaszbolt felé. Zárva. Épp jött ki a csaj, jó haver, kérdem, nem lehetne-e mégis. Azt mondta, ő bármikor szívesen, de nyakukon a NAV, Vida Ildikóval az élén, olyan kurva isten nincs ám, hogy egy gyufaszálat eladjanak, bocs.

A nyolcadik (!) helyen találtam nemzeti lófaszboltot. Ők is vendéglátóipari egység, ott a kerek szabványpult.

Benéztem – volna – a pékségbe, de hát nemzeti húsvét van, nem lehetnek nyitva. Mondta a pék haver, hogy amúgy dolgoznak, mert különben hogy a picsába lenne nekem holnap friss, meleg a kenyerem, csak eladni, azt nem lehet, mert a NAV.

És akkor nekem, mint buta, lojális álompolgárnak bizony megfordult a fejemben egy s más.

Hogy miért nem mennek ezek el végre a tetves lótüdőbe.

Ha egy boltnak jó az, hogy nyitva van, mert elad, ha egy vásárlónak jó, ha nyitva van egy bolt, és egy alkalmazottnak jó, ha dolgozhat, mert úgynevezett pénzt keres, akkor kinek jó, ha mindezt mégsem lehet?!

Én, mint nagyon buta és nagyon lojális álompolgár előbb-utóbb kurvára fel fogok háborodni.

Mert kapom a levelet majd a bankomtól, hogy engem rohadtul megmentettek, csak nem érzem, sőt.

Mert kapom a levelet a szolgáltatóimtól, hogy én most ennyi meg ennyi rezsit csökkentettem, csak most fizessek többet.

Mert olvasom, hogy újabb stadiont építenek, a helyi rendelőt meg bezárják.

Mert olvasom, hogy Miskolcon betiltották az ételosztást, nyilván nem nemzeti ételosztásos tányérban kapták volna a rászorulók.

Mert olvasom, hogy...

És – ismét jelzem nyomatékosan – én egy igen buta, igen lojális álompolgár vagyok, ott voltam minden békemeneten. Én szeretem, ha az ország jobban teljesít. Semmi mást nem akarok nézni, mint nemzeti főadót. Semmi mást nem olvasok, csak a hivatalos lapokat (majd holnap biztosan kiderül, melyik az). Hallgatni csak jó ebédhez szól a nótát hallgatok. A zöldségessel legfeljebb arról beszélgetek, hogy szép az idő, nem arról, mi van Kishantossal. A hentesnél nem beszélgetek az éhenhalni készülő állatokról.

Traktort, ha látok, boldogan integetek, hogy új barázdát szánt a zeke!

Na de arra azért még emlékszem, hogy a szüleim korosztálya legalább berúghatott, ha nagyon elege volt.

Hol egy nemzeti piabolt?!

Abba bele sem merek gondolni, milyen lenne nekem, ha nem lennék kiemelten buta és lojális álompolgár.

Ha például tudnám, hogy az "ehess, ihass, ölelhess, alhass - a mindenséggel mérd magad" honnan származik.