Ha nem haragszol, nem hozok lufikat. Ma sem.

Nem veszem fel a rózsaszín tütümet, mert szarul állna, ráadásul nincsen.

Nem foglak habos kávéval ébreszteni, mert tudom, hogy a cukrod miatt mit szabad és mit nem.

Ebédre sem csinálok kuglófot vagy mit.

A fentiek miatt.

De azért ha bealszol a tévé előtt, rád teszem a kockás takarót és lejjebb veszem a volumét.

A teád ott van a jobb kezednél, ne döntsd ki.

De ha kidöntöd, se érdekes, majd felmosom.

Itt a slusszkulcs. Nem, nem mondom, hogy...

A táskád pont ott van, ahová letetted.

Igen, én megint szétdobáltam, nem vasaltam, nem mosogattam.

Nem jó ez a ruha.

Talán nem olyan mint harmincplusz évvel ezelőtt.

Lehet, hogy nem olyan ruganyos, hangos, vidámságos.

De nekem ez épp így jó.

Én sem lettem fiatalabb, akármit hablatyolsz, vén hülye.

Tudom, hogy lottyadt a seggem, karikás a szemem és hisztis vagyok.

Az olvasószemüvegem nélkül már nem találom meg az olvasószemüvegedet.

Osztozzunk a vérnyomáscsökkentőkön, ne edd el az enyémet, a mohó mindenedet.

Nem akkora ciki, ha bekötöd a cipőmet, ha begombolom a kabátodat.

Várj, még kicsit igazítok a hajadon.

Mehetsz, vén szamár.

Tudom, hogy fáradt vagy.

Én is.

És ne hozz te se lufit haza.

Nekem elég, ha itt leszel.

https://www.youtube.com/watch?v=UHQQ-IgZEeg