Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

A Bojár-ügyhöz, csöndben

2014.09.20. 14:44 | törökmonika | 32 komment

Válni nem jó. Elvált, gyerekeket nevelő nőként – is – mondom: válni nem jó. Nem jó, mert véglegesíti azt, hogy tényleg vége a szerelemnek, vége a közös életnek, vége az együtt ébredéseknek, kávézásoknak, kirándulásoknak, hülyüléseknek, mindennek, ami közös.
Egyet kivéve: a közös gyereket. Annak nincs vége.
Bármelyik végén állunk is a válásnak, a gyerek egészen biztosan nem tehet róla.
És az is egészen biztos, hogy ha tündérmesébe illően válunk is el – mindenki hazudik, aki azt állítja, így sikerült, ezt legfeljebb még viszonylag kulturáltan lehet csak csinálni -, a gyerek akkor is ott fog állni az egyik szülője nélkül és az neki nem lesz jó.
Egyszerűen nincs joga egyik félnek sem még jobban megnehezíteni a gyerek, a saját gyereke dolgát.
Milyen felnőtt az olyan, amelyik pajzsként tolja maga előtt a gyereket, lengeti a sajtóban, hadonászik vele?!
Nem fogok és nem is akarok foglalkozni a Bojár-üggyel.
Nem tudom, mi igaz és mi nem – nem vagyok nyomozóhatóság, az érintetteket sem ismerem.
De azt tudom, hogy az a kisgyerek ép ember már többet nem lesz.
És ezt az előítéletet igenis vállalom: azért nem lesz, amit az anyja, néhány mocskos zugfirkász lefizetésével, most művel vele.
Hazudik, aki válás környékén nem gondol véres jeleneteket, amelyekben fizikailag is, lelkileg meg pláne megsemmisíti azt az embert, aki eddig az élete párja volt és akivel közös gyerekük született.
Normális ember meg is áll itt, legfeljebb még kétszer gondol ilyeneket.
Aztán marad a hűvös távolságtartás, a soha nem gyógyuló seb – de ennyi.
Normális ember azt nézi, hogy oké, ez így alakult, de itt a gyerekem, akit este betakarok, reggel ébresztek, ha lázas, teát főzök neki és ülök az ágya mellett, akinek holnap és holnapután is ebédet főzök, akit óvodába, iskolába viszek, akivel majd jól megbeszéljük a filmeket, akit majd elengedek vagy nem randevúra, akinek a szalagavatóján majd büszkén ott akarok lenni, kicsit könnyezve, aki majd párt választ, és aki majd gondoskodik a saját életéről és az én unokáimról.
A gyerekem.
Nem az jár a fejemben, hogy minden áron ártsak másnak – az jár a fejemben, hogy bármi áron, de NE ártsak a gyereknek.
Normális ember pontosan tudja, onnantól, hogy gyereke születik, az érdekei másodlagosak lesznek.
Normális ember.
Ezért végtelenül szomorú és elkeserítő, ami a Bojár-ügyben zajlik.
Mélységesen együtt érzek a gyerekkel.
Mert a szülők majd lejátsszák egymással ezt. Az újságíró szakma teljes joggal fogja kitaszítani magából azokat, akik ebben részt vesznek – lám, még a karcos stílusú Szily kollega is úgy kiakadt a történettől, ahogy ki nem néztem volna belőle.
És minden normális ember meghőkölt.
Szégyen és gyalázat arra, aki árt egy gyereknek – és mély megvetés azoknak az újságíróknak, orgánumoknak, akik, amelyek ebben részt vállalnak. 

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr796714713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Főmuci 2014.09.20. 19:45:11

Végre egy írás, ami a helyén kezeli a történetet. Én magam mélységesen elítélem ezt az "anyát",(és az összes olyan szülőt) aki eszköznek használja fel a gyerekét a saját céljai, bosszúja, karrierje, bármije érdekében. Ez egy típus, látunk ilyet filmeken, azt hisszük "ez csak film", de valóságban sajnos sok ilyen van. Nem lehet vele mit kezdeni, sajnos nem büntethető, de ha az lenne is, a gyereken ez nem segítene. Késő, elcseszték. A karrierista, ostoba, önző, kékharisnya firkászok pedig tapsikolva segítettek a kedves mamának, mert egy olyan dolgot támogattak amiről fogalmuk nem volt és nincs. Személy szerint Bojár Ivánt is sajnálom, neki sem tett jót az ügy, de ő felnőtt és ettől picit jobb helyzetben van mint a gyerek.

törökmonika 2014.09.20. 20:07:22

@Főmuci: megvédeném a kollegák becsületét: szily laci a cinktől sokkal előbb az asztalra csapott.
cink.hu/amit-az-atv-hu-muvel-az-mar-nem-undorito-hanem-beteg-1636753195

Hegyi Zsolt · http://zen-taxi.blog.hu 2014.09.20. 20:25:03

Azon is érdemes merengeni mondjuk fél órát, hogy hogyan is van az, hogy bemondásra egy ilyen történet elég ahhoz, hogy az anyánál legyen a gyerek, tovább megyek: hogy is van az, hogy javarészt az anyákhoz kerül a gyerek, és miért ilyen arányban, mert hogy nem hiszem, hogy valóban ennyire alkalmatlanok lennének válás után a férfiak arra, hogy a gyerek velük legyen.

Hegyi Zsolt · http://zen-taxi.blog.hu 2014.09.20. 20:26:03

És ami lemaradt: egy film, aki nem látta, nézze meg. A vadászat. Thomas Vinterberg mozija. www.port.hu/a_vadaszat_jagten__the_hunt/pls/w/films.film_page?i_film_id=130602

törökmonika 2014.09.20. 20:50:29

@Hegyi Zsolt: a film nagyon oké - egyébként meg általában azért kerül az anyához a gyerek, mert ugyan nem alkalmatlanabbak a férfiak erre, csak nem pont akkor kellene elkezdeniük megtanulni a napi rutint. már bocsánat. és nagy-nagy tisztelet a nem kevés kivételnek.
esetünkben azonban nem volt szó bírósági döntésről...

Hegyi Zsolt · http://zen-taxi.blog.hu 2014.09.20. 20:56:31

Elfogadom, hogy az egyedülálló nő és az egyedülálló férfi között készségszinten lehet különbség. Az egyedülálló nő és az új kapcsolatban élő férfi között már kevésbé. A rutin mellett a rendezett viszonyok is fontosak. És azért merült ez fel bennem ennél az ügynél, mert ha a gyakorlat ez, hogy az anya bemondására bármi elfogadást nyerhet, befolyásoló tényező, ez adhat bátorítást arra, hogy bárki megpróbálja. Rádob egy lapáttal, kis molesztálás, kis ez, kis az, hogy a mérleg nyelve maradjon neki tetsző irányban.

törökmonika 2014.09.20. 21:00:14

@Hegyi Zsolt: ez hosszú és messzire vezet... de valóban ez a gyakorlat.

Avril50 2014.09.21. 11:50:18

Mélységesen nem értek egyet sem a cikkel, sem a kommentekkel. Az újságíró szakmára vonatkozó része kevésbé érdekel, arról annyit jegyeznék meg, hogy ha nem beszélnek a médiában arról, hogy bizony előfordul, még a legmagasabban képzett emberek körében is szexuális bántalmazás, addig mindenki azt hiszi, hogy ilyet jó fej, klassz haver, okos férfi biztosan nem tesz.
Fogalmam sincs miért vagytok ennyire biztosak benne, hogy az apa állít igazat? Számomra igencsak meggyőző a NOL kétrészes cikke, amiből például világosan kiderül, hogy az anya azért vitte pszichológushoz a gyereket, mert úgy látta a viselkedése alapján, hogy trauma érte és a szakértő mondta ki a szexuális bántalmazás tényét. Én azt mondanám, hogy anyaként akkor lenne szörnyeteg, ha nem védené, vagy próbálná megvédeni a gyerekét. És még egy: a NOL cikkekből az is világos, hogy a rendőrség számos hibát vétett a nyomozás során. Vajh miért? Tán csak nem úgy gondolták, hogy itt egy anya, aki be akar tartani az elvált párjának?

Avril50 2014.09.21. 11:53:57

Még egy: nemzetközi és hazai vizsgálatok alapján az ilyen ügyek legfeljebb 5 %-a bizonyul hamis vádnak! Ami persze annak szörnyű, akit hamisan vádolnak, de a többi 95 %-nak ezer falat kell áttörnie, amíg elnyeri méltó büntetését az elkövető.

langi 2014.09.21. 12:27:28

"Nem az jár a fejemben, hogy minden áron ártsak másnak – az jár a fejemben, hogy bármi áron, de NE ártsak a gyereknek."
Az én fejemben és ez járna. Ha csak a gyanúja is felmerülne a zaklatásnak, mindent elkövetnék, hogy ne tudjanak találkozni.

langi 2014.09.21. 12:31:18

@Főmuci: És ha igaz amit a gyerek és a pszichológusok állítanak? Akkor azért ítélnéd el az anyát, hogy engedte a láthatásokat? Akkor az lenne, hogy miért nem tett meg mindent a gyerekéért?

zsuzsibuvar 2014.09.21. 12:38:56

Itt nincs valas, nincs vagyonmegosztas, sima egyutteles volt, annak is jo regen vege, amikor az anyaval szakember kozolte a szexualis zaklatas gyanujat. Az addig rendszeres, felugyelet nelkuli lathatasokat szuntette be az anya, nemmellesleg birosagi hatarozattal, mert felugyelettel talalkozhatott az apa a kislannyal azota is.
Ertem en a munder becsuletet, de negy szakember csak nem teved egyszerre, egymastol fuggetlenul. Te nem ismered oket, abuzusrol sem tudsz, velemenyt sem kellett volna nyilvanitanod.

törökmonika 2014.09.21. 13:08:38

@zsuzsibuvar: melyik mundér becsülete? ebben az ügyben mindenki hibázott, és akkor még finom voltam - a gyereket féltem.
nem mellesleg én biztosan nem szolgáltatnék ki a SAJTÓNAK, pláne a bulvárnak ilyen fotókat a saját gyerekemről... de nem vagyunk egyformák.

zsuzsibuvar 2014.09.21. 14:24:19

Azt hittem ujsagiro vagy, bocsanat.

Az anya mit hibazott? Feltetelezve, h nem az apa kizarolagos lejaratasa a cel es Bojar nem artatlan, mit kellett volna tegyen?
A rendorsegen nem foglalkoztak vele, Bojar bennfentes es "Bros before hos" ugyebar. Azt hibazta, h szobaallt vele es gyereke szuletett tole? Milyen mas modon kepes megvedeni a lanyat a tovabbi molesztalastol?

Horizont 2014.09.21. 16:22:41

Sok igazság van a cikkben nem vitatom! Úgy általánosságban az újságírókról, az újságírásról és az átlagemberekről szólva. De azért ebben az esetben egy kicsit furcsa nekem (már Sztankaynál is), hogy úgy írtok mintha TI tudnátok, hogy az apa ártatlan az anya meg könyörtelen bosszúálló! Honnan tudná bárki mi zajlik a falakon belül? A leghalványabban sem "engeditek" meg ebben az esetben, hogy lehet, hogy az anyának van igaza. És azt írod, hogy a gyerek a fontos? Tényleg? Akkor nem Bojár! Igaz?
Mellesleg a fotókról nem tudott az anyja tehát nem ő szolgáltathatta ki a sajtónak.
Csodálkozunk, hogy mennyi családon belüli zaklatás, bántalmazás nem derül ki? Mert nem teszik ki magukat az érintettek az ilyen hozzáállásnak amit kaphat az emberektől :(

Léner Csicsó 2014.09.21. 22:46:14

minden szóval egyet értek, nagyon bölcsen megfogalmazott igazság. Egy gyereket mellvédként előretolni, hazugsággal spékelve bűncselekmény. Aminek a következményét - sajnos - nem az anya, hanem az ártatlan kislány fogja egy életen át elszenvedni.

törökmonika 2014.09.22. 08:25:39

@Léner Csicsó: meg az apa is. itt már nincsenek jó megoldások, sajnos.

gergon 2014.09.22. 09:52:54

"Nem tudom, mi igaz és mi nem – nem vagyok nyomozóhatóság, az érintetteket sem ismerem."
és
"az anyja, néhány mocskos zugfirkász lefizetésével, most művel vele."

akkor tessék eldönteni hogy most ismeri vagy nem az érintetteket és nyomozóhatóság-e, hogy tudja mi a tényállás...

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2014.09.22. 12:02:43

@Főmuci: " kékharisnya firkászok"

ha nem kékharisnyáznál, még egyet is tudnék veled érteni (részben)... hogyan tudsz küzdeni az előítéletek és bélyegzések ellen, ha magad is előítélettel és megbélyegzéssel élsz? szerintem sehogy.

2014-ben nem értem a kékharisnyázást, illetve azt gondolom, hogy használói le vannak maradva pár hatalmas öltéssel hogy rálássanak a saját előítéletes nyelvhasználatukra...

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2014.09.22. 12:38:51

@Avril50:

Ezt a csatát nem lehet a sajtóban megvívni, minden újság mást és torzítva írt, össze lehet hasonlítani a cikkeket, mindegyikben mások a "tények", én vettem a fáradságot, hogy elolvassam magukat a vonatkozó dokumentumokat (na, nem az összeset, mert az több ezer oldal), mármint azokat, amelyek a cikkekben felmerült vádakra vonatkoznak, a dokumentumokból számomra az derült ki,

hogy a gyerek egészen addig jól volt pszichésen, míg el nem vitték onnan, ahol egész addigi élete során élt, ami az otthona volt, és el nem kezdték hurcolászni az országban, egyik helyről a másikra (sok bölcsődei és óvodai nevelő tanúvallomása szól erről, akik egészen a hurcolászás megkezdéséig ismerték napi szinten...)

ez a hurcolászás és létbizonytalanság váltott ki a gyereknél rossz alvást (ami addig nem volt jellemző rá egyáltalán) és egyéb testi tüneteket, és egy képzelt barát létrehozásást, akivel beszélni tud, mert úgy látszik az anyával nem tud mindent megbeszélni még se...

ekkor ment az anya pszichológushoz, először a gyerek nélkül és a pszichológus az ő közvetítésében "ismerte meg " a gyereket, illetve a problémáit, két másik pszichológussal egyetemben, akikhez az első küldte az anyát... Magának a gyereknek a megvizsgálására csak később került sor, amikor is már eleve egy anyai utasításra elkészített rajzzal érkezett (egy hímtagról) a vizsgálatra otthonról és azonnal felajánlotta, hogy szívesen rajzol még...

a gyerek állapota a hurcolászás közben, és a sok kihallgatástól fokozatosan romlott (ez is kiderült a dokumentációból)

az is kiderül, hogy az anyát, saját elbeszélése szerint egy tanárja többször is megerőszakolta, mikor 14 éves volt, így felmerül, hogy nem e ennek a traumának a gyerekre való kivetítéséről van szó...

van egy olyan bírósági dokumentum is, ahol a bíró kérdésére az első pszichológus elmondja, hogy mikor rákérdezett a gyereknél hogy mi is az a kuki-punci játék, a gyerek se lerajzolni, se elmesélni nem tudta, ezért eljátszotta, rámutatott anyja kabátjára, hogy az lesz ő (a gyerek) és ő meg az apát játszotta... A jegyzőkönyv szerint a kuki-punci játék arról szólt, hogy az apa (akit a kislány játszott) előre tolt csípővel elindult a kabát (anya kabátja) felé, és tett pár lépést, ennyi(!)

ebből nekem az jön le, hogy a gyereknek halvány gőze sincs arról, hogy mi is az a kuki-punci játék... látta a szüleit egymással szemben állni, és amikor később kérdezték őt erről a játékról, akkor neki ez ugrott be, a szülei egymással való kommunikálása...

Az is különös, hogy a sajtóhadjárat és kitálalás azután kezdődött, hogy BIA-t a bíróság többszörösen felmentette (!)

A szülők között elmérgesedett a helyzet, nem kérdéses, és ahhoz nem is tudok és akarok hozzászólni, de a gyerek fényképeinek és nevének a sajtó rendelkezésére bocsátását az anya követte el, és innentől kezdve ő már nem a gyerekét védi, hanem feláldozza az apa elleni küzdelmének az oltárán. Ez tragédia, egy ártatlan gyerek tragédiája. Ettől kezdve az anya nem mutogathat és nem háríthatja a saját felelősségét a dologban.

(és a legutolsó sajtóborzalomról: nem tudom hogy kerültek az anya által készített családi fürdőzős fotók a sajtó birtokába, ha maga az anya adta át a sajtónak, akkor a felelőssége több mint óriási... de persze az is belefér a mai sajtóba, hogy valakik feltörték a szülők kompjutereit, addig amíg ez nem tisztázódik, nem is mondanék erről mást)

Főmuci 2014.09.22. 15:03:15

@langi: Ha végigolvasod az összes vizsgálat anyagot, kiderül, hogy nem igaz.

Almandin 2014.09.22. 15:30:30

Olvastam én is erről a mocskos ügyről a neten. Az a véleményem, hogy laikusként nem állapítható meg, hogy melyik félnek van igaza. Nem lehet kijelenteni, hogy biztos ártatlan az apa, de azt sem, hogy az anya őszinte. Szomorú, hogy az újságírók és a kommentelők nagy része látatlanban, a saját politikai nézetei (itt elsősorban feminizmust és antifeminizmust értek)szerint úgy ítélkezik, mintha tanúja lett volna személyesen a történteknek.
Én azt is komoly hibának tartom, hogy az ítélet kimondása előtt nyilvánosságra került ez az ügy. Ez a kislánynak nagyon sokat árt lelkileg, akár megtörtént a molesztálás, akár nem. Viszont ha az apa tényleg ártatlan, a jó hírét egy életre elveszítette. Még akkor is, ha bebizonyosodna róla az ártatlanság.
Én hoznék egy olyan törvényt, hogy ilyen jellegű bírósági eseteknél csak a bűnösséget kimondó ítélet után lehessen nyilvánosságra hozni az elkövető nevét. Ha ugyanis egy ártatlan embert megvádolnak, akkor hiába mentik fel, a gyanú rajta fog maradni.

Janisch Attila 2014.09.23. 06:49:57

Jó írás! Annyi korrekcióval, hogy bár nő írja, én ferfiként, nem elvált apaként szívesebben olvasnám még egy elvált nő esetében is így fogalmazva: "a gyerekünk" - többesszámban --- Mert hisz erről is szó van: tetszik, nem tetszik a válás után is közös a gyermek, akinek sem az egyik, sem a másik fél nem az egyedüli szülője, hanem csak ketten együtt. Mindketten azok voltak, lesznek, maradnak. Vagyis egy közös gyerek - amennyiben mindketten így gondolják, így akarják - közös marad mindörökre (és ezen nem változtat az eleválás puszta ténye, sem nem változtat az elválás oka, stb.). Tehát a "gyerekünk" - így többesszámban a végén - az egyedül helyes kifejezés. Nem tetszik, hogy a közvélekédés - és sajnos a bírói joggyakorlat is - az anyákat privilégiummal látja el. Kétségtelen van a gyermeknevelésnek olyan periódusa, amelyben az anyák olyan kapcsolatban vannak a gyermekkel, amilyenben a férfiak egyszerűen biológiailag nem lehetnek. De szerencsére a szülőt, sem az apát, sem az anyát nem csak a biológia teszi anyává vagy apává. Sőt kifejezetten nem.

RobinaHood 2014.09.23. 08:21:57

Milyen furcsa, hogy amikor apuka indított blogot, meg sírta el a bánatát a Nők Lapjában Víg Györgynek, akkor valahogy senki nem kezdett ordítani a kislány védelmében. Mikor az anya fordult a nyilvánossághoz, mert mindenhol falakba ütközött (és apuka haverjaiba), akkor hirtelen fontos lett a gyerek is. Mónika, én többnyire egyet szoktam érteni veled, de ez az írás óriási csalódás. :(

ABC123456 2014.09.23. 14:53:21

Csatlakozom az előttem szólóhoz :(

langi 2014.09.23. 19:06:13

@Főmuci: 3 pszichológus szerint igaz, egy szerint nem valószínű, de ha mégis, a gyerek nem ellenkezett. Ez van bennük.

törökmonika 2014.09.23. 19:57:48

@langi: nem tudok és nem akarok ítélkezni. ha megtörtént, azért kell a gyereket még jobban óvni. ha nem, akkor meg azért.

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2014.09.23. 23:56:26

@langi:

Látom a szövegértelmezést páran még nem sajátították el!

Még a legelső anya által választott pszichológus is azt válaszolta a bíró kérdésére, hogy ő NEM ÁLLÍTOTTA, HOGY MEGTÖRTÉNT AZ ABÚZUS, csak a gyerek tüneteiből (álmatlanság, magába beszélés és egyéb testi tünetek), következtetett arra, hogy akár ilyen oka is lehet ezeknek a tüneteknek...

az újságcikkek pedig összevissza beszélnek, zéró felelősségtudattal, látszik rajtuk, hogy már nem volt se ingerenciájuk se türelmük végigolvasni a bírósági papírokat...

Szarazinda 2014.09.26. 16:00:23

Nyilván én sem tudom, hogy mi az igazság ebben az ügyben, de teljesen egyetértek a cikk írójával abban, hogy, amit az anya ebben művel a gyerekkel, az attól függetlenül elfogadhatatlan, hogy megtörtént-e a bántalmazás, vagy sem.

Ezzel együtt a sajtóban eddig megjelentekből nekem az anya verziója nagyon, de nagyon gyanús volt végig. Az egyik tévéadón látott interjúban ez nagyon kijött, teljesen életszerűtlenül adta elő az anya, hogy mi történt a gyerekkel, az ő gyerekével, tökéletesen rezonált arra a betanítottságra, ami a gyerekkel kapcsolatban visszatérően felmerült.

Az interjúban az anya gyakorlatilag egy pop-science műsorhoz hasonlóan, tankönyvszerűen sorolta fel a bántalmazás tüneteit. Ha valaki minimálisan is tudta értelmezni a metakommunikációs jeleket, annak ez lejött. Ha az ember gyerekével ilyet tesznek azt nem úgy adja elő, hogy felsorolja az ismérveket, mint egy vizsgán. Elképesztő volt, nehéz írásban visszaadni, de megkérdeztem volna az anyától, hogy mit is értett "fokozott vizelettartási problémán". Mihez képest fokozott? Addig is voltak vizelettartási problémák, de ez fokozódott. Vagy már rég szobatiszta volt a gyerek, de újra elkezdett éjjel bepisilni? Egy anya nem így adja elő. Egy normális anyának ezeknek ismérveknek a megjelenése sokk, amit saját szavaival leír. Nem felsorolja, mint egy vizsgatételt. Borzalmas volt látni, és borzalmas azt látni, hogy ezen végigráncigálja a gyerekét.

Ezzel együtt ez csak benyomás. Lehet, hogy tényleg minden úgy történt, ahogy az anya állítja, biztos nem lehetek abban,. hogy hazudik. De ezzel a nyilvánossághoz fordulni és ennek kitenni a gyereket, undorító. Az nem érv, hogy meg kell törni a hallgatás falát, azt meg lehet tenni konkrét emberek bevonása nélkül is.

Szarazinda 2014.09.26. 16:09:20

@RobinaHood: ez az állandóan visszatérő érv, meg az, hogy az apa pozíciójából adódóan elkenik az ügyet. Mindkettő álszent. Egyfelől blogolhatott az apa annyit, amennyi a csövön kifér (ráadásul, ha jól tudom névtelenül tette), a média valójában csak az anya után kapta fel a sztorit. Tegye a szívére a kezét, aki erről hallott, az anya nyilvánosság elé állása előtt.

Én aztán a közélet iránt érdeklődő, újságolvasó ember vagyok, de az egészről akkor hallottam először, amikor a mama robbantott. És szerintem ezzel a közvélemény 95%-a így van.

Egy közismerten a libsi oldalhoz tartozó közéleti személy elleni ilyen vád esetén a mai magyar közállapotokat figyelembe véve azt állítani, hogy az apa státusza megmenti, meglehetősen álszent duma.

Huffnágel Pista · http://www.huffnagelpista.com 2015.02.23. 06:59:43

@Szarazinda: Egy olyan országban, ahol a volt férjét hamisan erőszakkal vádoló szenvedélybeteg "műsorvezetőnő" nem elég, hogy még mindig képernyőn van, de a nők elleni erőszakkampány = Férfiellenes hisztériakeltés reklámarca lehet, hogy ez simán belefér...

"2007-től napi szinten rendszeressé vált a felperes alkoholfogyasztása, ami függőségi, alkoholistaként említhető szintig fokozódott. Viselkedése megváltozott, agresszív lett és gyermekeink ellátására korlátozottan volt alkalmas. Többször otthon hagyta kisgyermekeinket éjszaka, míg cigarettáért leszaladt a boltba, illetve jó néhányszor ittas állapotban vezette haza kocsiját, miközben gyermekeink mögötte ültek. A felperes alkoholizmusát segítségkérés céljából felperes édesapjával is megosztottam, de a függőség létének megkérdőjelezésével szőnyeg alá söpörték a problémát, így tőlük segítséget nem kaptam. Házasságunk megromlásához továbbá nagyban hozzájárult, hogy a gazdasági válság kezdetén, 2008-tól az addig biztos, és magas színvonalú megélhetést biztosító vállalkozásaim sorra tönkrementek, az addigi életszínvonalunkat nem tudtam fenntartani, és a szerényebb megélhetéshez szükséges anyagi forrásokat is csak a korábbinál több munkával tudtam megteremteni. Felperes elégedetlenségének többször, nyilvánosan, baráti társaságban, ismerősök előtt hangot adott, ami nagyon megalázó volt, és otthon állandóvá vált - erősen ittas állapotában - a gyermekeink előtti hangos vita, kiabálással történő minősítésem. (…)

Már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy felperes irántam fennállt érzelmei is számottevően „mérséklődtek” - arányban a gazdasági erőm csökkenésével. 2007 év közepétől vettem észre, hogy felperes több alkalommal más férfiak intim társaságát kereste, amelyek egyértelműen bizonyíthatóak. Így például 2008 év elején rajtakaptam a felperest a János-hegy tetején, az autójában félreérthetetlen élethelyzetben egy akkori SZDSZ-es politikussal. Felperes a szeretőitől nagy értékű ajándékokat fogadott el, amelyekkel barátainknak is folyamatosan eldicsekedett. (…)"

A Demcsák-dosszié, avagy amit a Férfiellenes magyar sajtó módszeresen elhallgat

huffnagel.blog.hu/2015/02/11/a_demcsak-dosszie_avagy_amit_a_ferfiellenes_magyar_sajto_modszeresen_elhallgat
süti beállítások módosítása