A parvenü (rosszarcú, uborkafára felkapaszkodott, az ügyeskedéstől és mások eltaposásából hirtelen meggazdagodott, zsíros hajú, koszos körmű bunkó tahó, aki tolja a ki-ha-én-nem szerepet, de otthon azért atlétatrikóban és kanállal eszi a rántott húst, és két jelentős kulturális élménye van: az egyik, amikor a kertvégi budiban sikerült egy nagyot szarnia egy alaposabb berúgás és sarokba hányás után, orrát turkálva, a másik, amikor Orbán Viktorral együtt köpködte a szotyolahéjat a meccsen, de végül is a kettő ugyanaz) gyakori állatfaj, afféle özönállat.

Megjelenése veszélyezteti az őshonos fajtákat. Meg mindenki mást is, aki nem ő.

Ennek ellenére, mivel elszaporodott, kártékony fajtáról van szó, amivel sajnos mégiscsak kénytelenek vagyunk egy levegőt szívni, összeszedtünk egy csokor jótanácsot a számukra, hogyan viselkedhetnének mégis úgy, hogy legalább nyomokban emlékeztessenek egy olyan emberre, aki tudja, mire való a bidé és a fogpiszkáló (nem keveri össze).

1. Légy visszahúzódó. Aki valóban dúskál az anyagi javakban, és nem kell fontolgatnia, a hétvégén csirkelábat vagy sajtos tésztát egyen, ügyeljen rá, hogy tapintatos és csöndes legyen. Rendben, sok pénze van. A pénz az pont olyan tárgy, még ha hasznos is, mint a többi. Kifejezetten ellenszenves, ha a farzsebből kilógnak a húszezresek. Kifejezetten visszataszító, ha valaki ezeket dobálja, csak azért, hogy mutassa, neki mindegy. Rendben, mindegy. De minek ehhez a felhajtás? Lehet ezt csöndben is csinálni. A valódi gazdagok nem hangoskodnak és nem tolakszanak. Kifejezetten ellenjavallt például márkás konyakot a vécébe önteni ordítva, és utána szórni a papírpénzt. Nem illik. Hadd ne magyarázzam. Egyébként valódi tehetős ember egyáltalán nem használ készpénzt. Csak azért tart magánál ilyesmit, hogy megjegyzés nélkül tudjon adni az útjába akadó kéregetőnek.

2. Figyeld, az igaziak hogyan csinálják. Baj, persze baj, ha valaki nem tanulta meg kitörölni a valagát még a szülői házban, de azért ezen lehet segíteni. Figyeljünk a mellettünk ülőre rendes helyeken. A szalvétát például használni illik. Nem, nem a nyakba kötve. Térdre terítve. Aztán diszkréten szájhoz emelve. Gyorstalpalónkon most nem meséljük el, mi ennek a koreográfiája, de van. Meg kell nézni, a szomszéd hogyan csinálja – jó társaságban, persze -, és akkor úgy. Kifejezetten ellenszenves, ha valaki belefújja a taknyát a damasztba. Az egyszerűen nem arra való. Nem nagy baj, hogy nem tudja alapból, mert egyetlen rokona, ideértve az édesanyját sem tudta ezt – ő még behozhatja sok munkával a hátrányt.

3. Kerüld a feltűnést. Megfigyelhető, hogy azok, akik valóban nagy befolyással bírnak az üzleti életben, és a szavuk ér nemzetközi viszonylatban is valamit, kifejezetten irtóznak a vásári látványosságoktól, bóvlitól, gagyitól. Igen, a Vuitton is az bizonyos szint fölött. Kint lehet hagyni persze az árcédulát a méregdrága zakón, cipőn, táskán, hadd lássa mindenki, mennyibe került – csak nem illik. Ehhez adalék: akiket utánozni óhajt a parvenü, azok valóban méregdrága és finom holmikat hordanak. Olyanokat, amelyeken soha nem is volt kint sem a márkajelzés, sem az árcédula. Mert bizonyos szint fölött, amelyhez csatlakozni akar a parvenü, csak hát elég nagy kihívás, ez nem illik.

4. Légy előzékeny. Ha azokhoz a körökhöz akarunk tartozni, akiknek szükségük is van rá valóban, és meg is engedhetnek maguknak személyzetet, néhány alapvető dolgot feltétlenül el kell sajátítani. Nem tegezzük az alkalmazottat. Minden gesztusunkkal azt sugalljuk: megtehetnénk persze, hogy belerúgunk és felnyalatjunk a csizmánk talpát vele, de nem tesszük, mert finom úriemberek/nők vagyunk. Legalább próbáljuk meg. A pincér neve nem „Józsi, gyere ide!”, hanem „Józsi úr, legyen kedves”.

5. Légy mértékletes. Az rendben van, hogy minimum a fél világot uralni kívánjuk és ezért sokat dolgozunk is. De semmi szükség rá, hogy nyolc autó álljon hivalkodóan a ház előtt, mert egészen biztosan csak egybe tudunk beülni egyszerre. Kell a ház, kell a park, kell a kikapcsolódásra egy hely, ahová elvonulhatunk – de például semmi szükség még nyolcra, hacsak nincs vele gazdasági tervünk. Ez esetben viszont ezt bízzuk a személyi titkárunkra. Az igazán tehetős emberek pontosan tudják, hogy ha nagyon akarják, bármikor megvehetik lábon a fél fővárost. Ez jó érzés. A kivitelezésére nincs is szükség.

6. Légy visszafogott. Utazni kell, természetes, hogy a lehető legkényelmesebb megoldásokat keressük. De ezt tegye meg a személyzet. Nekünk ezzel semmi dolgunk. Elvárható, hogy induláskor kézhez legyen készítve a repülőjegy, a beszállókártya, némi frissítő. Elvárható, hogy megérkezéskor a lehető legnagyobb kényelemben legyen részünk. Ehhez viszont egészen biztosan nincs szükség arra, hogy a szobánkba vitessük a város legjobb spa-hoteljét. Nem egy nap a világ, nincs olyan, hogy egyszer élünk, hadd szóljon. Ne verjük szét a berendezést azzal, hogy „majd kifizetem készpénzben, köcsög, ne pattogj itt” - viselkedjünk. Ha már otthon nem, legalább amikor másutt vagyunk.

7. Légy kifinomult. Rendben van, hogy szeretjük a velős pacalt, és azt, ahogy folyik le az állunkon a zsíros, piros lé, miközben nagyokat büfögünk. Ez ízlés dolga. Az azonban elvárható, hogy ennél kissé kifinomultabbak legyünk, legalább társaságban. Ahhoz, hogy ezt el is higgyék rólunk, olykor-olykor bizony el kell menni színházba, operába, kiállításra. Ki lehet bírni. Könyveket is gyűjtünk, de ne folyóméterre és szín szerint, az közönséges. A polcon feltétlenül legyen első kiadású különlegesség is, ne csak díszkötésű Wass Albert (igazán igényeseknél az utóbbi egyszerűen nincs is). A valóban kifinomult ízlésű ember nem az összes Wagnert veszi meg jó drága csomagolásban – hanem elmegy például oda, ahol autentikusan játsszák. Aztán persze társaságban elejtheti, hogy ott is volt – általában nagyobb a hatás, mint ha a malibui berúgásunkkal kérkednénk.

8. Légy elegáns. Nem lehet mindenre szabályt húzni. Vagy jön az emberből vagy nem. Általánosságban azért elmondható, hogy az ember nem csináltat aranyból vécékefét és fogat, nem veri át a sarki eladót, nem rúg bele a koldusba, előre köszön az idősebbeknek, átadja a helyét a rászorulóknak, zsebkendőt használ, vécé után kezet mos, továbbá nem lép be a Fideszbe, és soha, semmilyen körülmények között nem vállal kormányzati funkciót.

   Nos, amennyiben a fentieket legalább nagy vonalakban magunkénak érezzük, nagyobb baj már nem lehet.