Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Szolidaritás a vizsgázókkal

2014.01.20. 09:20 | törökmonika | komment

Édes, kicsi csillagom... Nézem, ahogy egyre sápadtabb és fáradtabb. Néha már ahhoz sincs ereje, hogy zaftosat visszakáromkodjon, ha valamit a szokottan jólfésült modoromban szóvá teszek neki.

Tudom én, meg elég hangosan szoktam is neki mondani, ha nyafog, hogy emberek milliói éltek már túl őelőtte is vizsgaidőszakokat. Ez ilyen és kész, milyen jó lesz majd mesélni erről nagymama korában.

De közben meg látom, hogy fogy, már majdnem áttetsző a kis pálcikalány, hatalmas, lilásfekete karikák vannak a szeme alatt. Olyan fáradt, hogy kifejezetten udvariasan kér, vigyek már egy pohár vizet vagy egy kávét neki, olyan kis elesett módon kérdezi, van-e valami ennivaló és nem baj-e, ha a gépe mellett tolná be...

Dehogy baj.

Ő az első, aki este beájul az ágyba, és csak azért nem a legelső az ébredési sorban, mert nem az ő fején ugrándoznak a macskák, kutyák reggelente.

Néha nézem, ahogy csak ül a kád szélén, míg folyik a víz és valahova nagyon messzire néz. Befelé.

Tudom, hogy túllesz rajta. Ő ebben nem biztos. Nem győz elnézést kérni – pedig a „ne haragudj” alapjáraton nincs az aktív szókincsében -, hogy esetleg tologatnia kell majd féléveket, mert van, ami nem és nem és nem megy. Hiába vígasztalom, hogy a nővére is a diplomáig tologatott valami idióta géptan vizsgát, ez őt nem vígasztalja, sőt.

Hullámokban tör rá a lelkiismeret-furdalás, hogy még ráadásul milyen sokba is kerül az egyetem, tudja, hogy nagyjából és egészéből lehetetlenség kifizetni, gyötri magát, hogy cserébe nem hatosokat kap a vizsgán, néha sír, de inkább hangját se hallani.

Ha néha elmegy itthonról, nem ám hogy úgy van, mint régebben, hogy akkor ereszd el a hajam, buli buli hátán, csak pár saroknyira megy és ott is tanulnak a többi hasonszűrővel.

Ide teszi, oda teszi magát a lakásban, belesüpped a fotelba, alig látszik már, istenem, ha tudnék sütni, biztos sütiket tolnék elé, így be kell érje mással.

Mióta segítettem neki valamit kinyomtatni az egyik vizsgájához, és belekukkantottam a betűtengerbe, magázom, mert bár párszor én is végigcsináltam vizsgaidőszakokat, nem rémlik, hogy ilyen durva lett volna.

Vissza akarom kapni a kócos, nagyszájú, kirobbanó életkedvű, szemtelen lányomat!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr265771562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

womanestomen 2014.01.20. 09:49:40

szép, szörnyű, gimiben is ugyanez! lányom 17 évesen minimum 23-nak néz ki, de sajnos csak fáradtságilag...

talalom 2014.01.21. 21:58:57

Az egészben az a szar, hogy ráadásul egy csomó felesleges és teljesen használhatatlan marhasággal kell teletömniük a fejüket. Aztán csodálkozunk, hogy a gyerekek nagy többsége - ki-ki akkor, amikor abbahagyhatja végre a "tanulást" - boldogan merül bele a valóvilágba, ahol legalább gondolkozni nem kell. Pedig elég lenne arra tanítani már egészen kicsi kortól, hogy az élet szép,sokszínű és érdekes, a tanulás meg egy kaland. Aztán lesz, akinek az izgalmat a molekulakötések mikéntjei jelentik, másnak a számok csodálatos világa, megint másnak meg mondjuk a szavak titkai, amint verssorokba rendeződve mást, többet is jelentenek, mint a kifejezések elsődleges jelentése. Érdekes, annak idején én sem voltam képes rávenni a fiamat, hogy ne vegye már olyan véresen komolyan ezt az egész vizsgázósdit, csak csöndesen tört a frász, hogy nagyobb károsodás nélkül túlélje.
süti beállítások módosítása