Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Nőnapra - mindenkinek

2013.03.07. 22:29 | törökmonika | 2 komment

Akartam volna mindenféle szívszaggatót írni nőnapra. Egyszerű asszonyokat, lázadó nőket, bicikliző nagyikat. Nőkről akartam írni, akik, miután letudták a nyolc gyereket, még elmentek kicsit ásni, hogy a feketék eljuthassanak Kanadába, a szabadságba. Említettem volna, hogy nem…

Időőőőőőő!

2013.03.05. 01:10 | törökmonika | Szólj hozzá!

Így az ötven környékén az ember jánya kénytelen néhány dologgal óhatatlanul szembesülni. Nem szó szerint értem, mert látni már nem lát: messzire alapból, most már közelre sem, pedig hajdanában azt gondolta – mármint az ember jánya -, hogy ezek a dioptriák lejátsszák…

süti beállítások módosítása