Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Ajánló

Friss topikok

  • Mozigépész: Ezekre már nem volt szükség ... (2014.10.15. 14:44) Hasznos ötletek kampányfinisre
  • zila5: @Mozigépész: ;-) (2014.09.26. 19:13) Indítson Ön is mozgalmat!
  • Szarazinda: @RobinaHood: ez az állandóan visszatérő érv, meg az, hogy az apa pozíciójából adódóan elkenik az ü... (2014.09.26. 16:09) A Bojár-ügyhöz, csöndben
  • Wu Mirci: <3 Üdvözlettel: "a négyeske" :))) (2014.09.23. 20:17) Levél anyámnak
  • Krapulax a Marsról: 100 millió hullát legyártó rendszert nem kellene így isteníteni, még akkor sem, ha mi "csak" az ol... (2014.09.12. 16:19) Országos amnézia

Blogajánló

Boldog, boldog gyermekkor

2013.08.22. 12:20 | törökmonika | 1 komment

Nem szeretnék mostanában a saját gyerekem lenni.

Különösen iskolásnak lenni.

Az iskolaigazgató valójában nem iskolaigazgató, csak odarakták bábozni, minden döntést mások, másutt hoznak meg helyette, például hogy Marika néni maradhat-e osztályfőnök vagy Géza bácsi „lemegy-e” napközizni. A tanárok... a tanároknak kötelezően vállalni kell annyi korrepetálást, versenyelőkészítést stb., hogy mindenkinek 26 órája legyen.

Egy levél a googlegroupsból:

"L. E. vagyok, az I. ker Toldy Ferenc Gimnáziumban tanítok angol nyelvet.
A petíciók.com oldalon rendszeresen aláírom a szakmával kapcsolatos petíciókat és elkeserítőnek találom, hogy a legfontosabb ügyekben is csak pár ezer aláírás jön össze (Pl a Kölcsey esetében most tartunk 809-nél).
A legutóbbi tüntetésen is csak szánalmas létszámban voltunk jelen.
Biztos, hogy ennél többen érzik elkeserítőnek a helyzetet csak nem érzik,hogy bárki is szolidáris lenne velük. Nagyon jó lenne, ha minél több kollégám összefogna és kijelentené, hogy nem tetszik az, ami most az oktatásban történik.
Kollégáimon is látom, hogy azért apatikusak, mert féltik az egzisztenciájukat és nem érzik, hogy bárki is melléjük állna. Lehet, hogy idealista és naiv vagyok, de ha a tiltakozók száma elérne egy kritikus tömeget talán meg lehetne változtatni dolgokat.
Nem szeretnék a Pedagógus Kar tagja lenni, nem hiszem, hogy ne tudnék angolt tanítani anélkül, hogy fel ne esküdnék a NER-re és idegesít, hogy infantilizálnak, a fizetéscsökkentésre azt mondják hogy fizetésemelés és az, hogy az esélyegyenlőség azt jelenti, hogy lerohasztják a jó iskolákat. A menzánk erre a félévre 1 flakon mosogatószert kapott ellátmányként , osszák be,úgy érzem, ebben a történetben az egész rendszer ostobasága és pazarlása benne van, mert arra a plusz hivatalnokra van pénz, aki megmondja, hogy mennyi mosogatószer jár egy iskolának.”

És hát a gyerek, ugye...

Kedves Szülő!
Az ön gyermekének az új jogszabályok értelmében 37 kötelező órája lesz. Tapasztalataink szerint diákjaink az órákra való felkészüléssel további napi 2 órát töltenek, így 14 éves gyermeke munkaideje minimum heti 47 óra lesz. Az öné a Munka Törvénykönyve szerint 38 óra.
Ettől az évtől hivatalosan nincs lehetőségünk arra, hogy a tananyagot a diákok érdeklődése, saját tempója szerint dolgozzuk fel, előírt ütemben kell haladnunk.
Szeptembertől a KLik utasítására rendőr is tagja lesz a tantestületnek.
Gyermeke tankötelezettsége megszűnik 16. életévének betöltése után, így ha nem teljesíti az iskolai követelményeket, nem járhat majd iskolába.”

A gyerek bemegy reggel az iskolába, pontosan, hiszen szigor van. (Hiányozni sem lehet, annyi a szülő által adott, lazán kezelt szabadnapoknak is, különben ugrik a családi pótlék.) Míg kötelezően négyig bent pácolódik, holott például zeneiskolai vizsgája volna, vagy fociedzése, ahová vagy elengedik a suliból vagy nem, érdekes jelenetekben lesz része.

Az ajtónál rendőr áll. Nem csinál különösebben semmit, csak matat a pisztolyán és szúrósan néz, esetleg ütögeti a gumibotjával a tenyerét. Különösebb dolga nincs, időről időre jelentést ad az igazgatónak a tapasztalatakról, bizalmasat, írásban. Testi fenyítést természetesen alkalmazhat, de csak arányosat (olyat kapsz, kisfiam, hogy nyulat fogsz!)

A gyerek eloson a rendőr mellett földre sütött szemmel, de nem tud haladni, mert egymás szoknyájára lépnek a papok és szemből is jönnek. Ha szerencséje van, azért beér órára még a tanár előtt, kiveszi a Nemzeti Tankönyvellátó kötelező tankönyveit és meggörbedt háttal ül. Unatkozik, mert már a tanár sem mer egy jópofa megjegyzést ellőni vagy kísérletezni valami újjal. Naná, nem hülye. Látta a Holt költők társaságát.

A tökéletesen szürke falanszterből csak a napi kötelező testnevelés zökkenti ki. Igaz, hogy hat osztály van egyszerre a tornateremben és három a focipályán, máskülönben nem szervezhető össze ez sehogy sem, de akár legalább három lépést is megtehet szabadon. Sípszótól sípszóig.

Épp csak a futószár hiányzik.

És ha már futószár: a lovas nemzet gyermekei majd lovagolni tanulnak. Ezt, mondjuk, nem értem, a magyar lóra termett, minek akkor tanulni. A lovaglásnak különösen a belvárosi kerületekben lesz kiemelt értelme, de ez mellékszál.

Lovagol tehát a gyerek a Dob utcában és arról ábrándozik, hogy ha még ezt is túléli, milyen jó lesz, akkor talán bekerül egyetemre és akkor aztán milyen jó lesz neki...

 

1369017_717709198254826_1183384510_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr705470940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Anoni Mara 2013.08.29. 13:02:10

Az a baj, hogy az egész rendszer a megalkuvásra tanít mindenkit, s megalkuszik gyerek, pedagógus egyaránt. Ha megnézzük, milyen nyilatkozatot adott ki a Pedagógus Szakszervezet (méghozzá a radikálisabb!!!) - miszerint ugyan minden úgy szar, ahogy van, de a pedagógusok persze elviszik a hátukon az egész oktatást még így is - akkor nem lehet csodálkozni. Nem az lenne a szakszervezet dolga, hogy üvöltsön, utcára vigyen, harcoljon? De nem, mi húzzuk az igát, pont mint a barom.