Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Ajánló

Friss topikok

Blogajánló

Jobb, ha csak olvasod

2013.08.12. 03:27 | törökmonika | 3 komment

Soha ne tudd meg, milyen egy pánikroham, még te sem, kedves ellenségem.

Fekszel az ágyban, nézegeted a plafont.

Mérlegeled, hogy el merj-e aludni vagy sem.

Nincs nagy gond, így is, úgy is megjön a pánik. Elég pontosan jön, kábé három és négy között.

Alvás közben kicsit vacakabb, mert felébredsz rá és nem nem tudod, most mi a szent szar van.

Halálfélelem, rettegés, meg ami még kell.

Fizikai tünetekkel. Jó, hát nem kell bevallani minden hányást.

Persze rafinált vagy, tudod te pontosan, hogy nem, ez nem az infarktus vagy a fulladás, szimpla pánik, nyugi van, kisanyám. Izzadsz? Na és?!

Nem kapsz levegőt?! Vegyél.
Remeg kezed-lábad? Majd elmúlik.

Napközben könnyebb. Egyrészt valamennyire ébren vagy (bár az évek óta átvirrasztott éjszakák hagynak némi nyomot). Másrészt, mivel ébren vagy, teljesen rezzenéstelen arccal tudod csinálni. Úgy nem veszik észre rajtad. Ez elég fontos. Hogy ne vegyék észre.

Ha észreveszik, hülye kérdéseket fognak feltenni, neked meg pont akkor épp nincs kedved válaszolni. Na de hát mi a gond? Hiszen ott van melletted az a raklap gyerek! Ott van melletted a pasi. Szólj, ha valamit segíthetünk!

Napközben állati kedvesen tudsz mosolyogni.

Amikor éjszaka támad a pánik - márpedig soha nem mulasztja el -, akkor kicsit vacakabb, mert nincs pont hadrendben az ember.

Nem, drága ellenségem, neked se kívánom az érzést.

Néha megmérik a vérnyomásodat. Ha maradnának még kicsit a ketyerével, láthatnák, hogy nem, nem olyan magas, csak épp pánikrohamod volt, amúgy tök rendben minden. Néha megmérik a vércukrodat. Jé, az is pont azt csinálja, mint a vérnyomásod.

Mondják, hogy gondolj szép dolgokra, tarka mezőre meg ilyenek.

De hát épp ez az alapvető probléma, hogy semmi jó fel sem merül.

A "szedd már össze magad" mondatnál valószínűleg te is lősz.

Nincs mit összeszedni.

Aztán ajánlgatnak neked különböző gyógyszereket, te meg legyél elég okos, hogy eldöntsd, mit akarsz. Leszedált félhülye lenni vagy inkább nézed a plafont éjjelente.

Néha kérdez a pasi, de olyankor mindig mondom neki, hogy ő is döntsön jól. Vagy szegfűszál vagyok vagy kurva érzékeny ember, aki néha ír. Valamit valamiért.

Amúgy tök jó a plafon, jóban vagyunk.

A bejegyzés trackback címe:

http://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr115456989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

ugorgyunk 2013.08.12. 08:20:09

Bármi okozza a légszomjat, az bizony halálfélelemmel jár. Kéz a kézben.

törökmonika 2013.08.12. 19:03:28

@ugorgyunk: sípolni jó, lássuk be. amikor olyan korrektül összeszűkül a garat, hogy csak rohadt nagy önfegyelemmel jut a delikvens a minimális oxigénhez. na, olyankor jó, ha mégsincs mellette senki, mert vagy levegő vagy válasz a hülye kérdésekre. tud jól dönteni, csak a szociális kérdéseket is kezelni kell. én legyintgetni szoktam a gyerekeknek, hogy ne parázzanak, inkább hozzanak vizet. jól vannak idomítva. volt benne munka elég. talán kicsit jobb volna, ha nem kellett volna ezt az egészet végigcsinálniuk, ideértve szinte minden rokonuk elveszítését, de hát nem kívánságműsor, mint tudjuk.

ókút 2013.08.19. 15:55:45

én speciel akkor kapok a pisztolyomhoz,amikor betegség kapcsán azt mondják " fejben dől el minden" aha!