Akinek nem a ló nézett be az ablakon, az másik műfaj, nem véletlenül nincs is kormánykerék-közelben.

Hát, istenem, elég sokakakkal megtörtént, hogy zuhanyzott mindennap, tudta, mire való a kés meg a villa, nem szotyizott kurvaanyázva és olykor-olykor előre köszönt az idősebbeknek.

Elképzelhető, hogy nagy adag verés helyett zongorleckét kapott.

Hát izé, én aztán igazán nem vagyok vonalas.

De speciel ha már muszáj kezet csókolni valakinek, ugyan tudjuk már az alapokat.

Nem, baszod, hülye bugris, nem rántod fel a szádhoz (már ha egyáltalán engedem és nem rúglak tökön), szépen lehajolsz. Én pont derékmagasságig fogom felemelni, de nekem nem a ló nézett be az ablakon, valahogy ez úgy jött a tántiktól a hímzésekkel meg a történetekkel együtt.

És hát ahol nem a ló néz be, ott fincsin csinálják a dolgokat.

Ha valamelyik gyerek olyan hülye, hogy házasodik, akkor azt szépen, gusztán, halkan. Ízlésesen, ha érted ezt a szót.

Mifelénk, ahol a lónak az istállóban volt a helye, nem a szobánkban, bizony kurva egyszerű tétel, hogy vagy vallásosak vagyunk vagy nem.

Nem izélgetjük egymást.

Aki vallásos, az szép szolidan elmegy a maga felekezete templomába, oszt elintézi, amit akar.

Aki meg nem akar, az meg nem.

Mifelénk, most a lovat már nem említem, nem cél, hogy még a harmadik utca is a miénk legyen, az a jó zsíros, enyém, enyém, még, még - mert minek.

Nem, szerető édesapánkról nem úgy gondoskodunk, hogy veszünk még neki két hektár jó kis fődecskét, azt a jó zsírosat.

Nekünk tényleg barátaink vannak. És nem kérnek még nyolc trafikot cserébe.

Még nagyon részegen se mondanak olyanokat, hogy mindenki annyit ér, amennyije van.

Még nagyon részegen se énekelnek csujjogatva ordenáré állat dalokat.

Viszonylag ritkán veszünk el emberektől olyasmit, amire amúgy szükségük van, nyugdíj, tébé, lakhatás, víz, ilyesmi.

Jó, tényleg nincs erről mit hosszan beszélgetni.

Neveltetés kérdése.

Kulturális különbségekről, de ezt úgysem érted.

Vagy tudod mire használni a szalvétát az étteremben, vagy nem.

Én nem fogok nekiállni elmagyarázni neked, hogy nem túrjuk az orrunkat, nem böfögünk, nem fingunk nyilvánosan. Az se mesélem el, hogy a bidé mire való. Neked már mindegy.

Kicsit késő már hozzá.
Baromira nem tehetek róla, hogy a szüleid sem tartották fontosnak ezeket elmondani - vagy ők sem tudták. Van ilyen.

A késsel-villával azért majd feltétlenül tanulj meg bánni, hülyén fogsz kinézni, amikor bicskával vagy ostorral kanyarítod a fagyit, miközben nagyokat röhögsz, hogy milyen jól átbaszol másokat.

A lovat szegényt, azt azért szívesen megmenteném mellőled.