Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Édibédi gyerekbuli

2013.05.11. 13:16 | törökmonika | komment

Ha az embernek esetleg kimenne a fejéből, az érintett biztosan szól neki, hogy hahó, anya, csináljunk bulit a szülinapomra, már csak kétszáz nap van hátra.

És onnantól minden nap rágja a fülét az embernek, továbbá vágja a centiket.

Az ember ilyenkor alapból rosszul lesz, mert tudja, mivel jár (dehogy tudja... mindig mindenre rá lehet trompfolni...)

Már egy hónappal korábban készen vannak a meghívók, amelyeket az aktuális ded természetesen a két dolgos kis kezével tervezett a számítógépen, az embernek csupán az a dolga, hogy kerítsen, de hirtelenbe' egy megfelelő minőségű nyomdát, mert leáldozott ám már az az idő, amikor kézzel írtuk az ilyesmit, mindenkinek külön-külön (tavaly volt utoljára).

Az utolsó simítások kissé emberpróbálók.

Miszerint.

Tegyél el minden törékenyet, értékeset, később még használhatót kézközelből.

Húzd ki az internetet, tedd el a gépeket.

Az állatoknak adjál be brómot.

A kedvenc növénykéidet nyugtasd meg, hogy elmúlik, minden elmúlik...

Hívj segítséget, mert kizárt, hogy azt az őskáoszt, ami alapból lakik nálad, egyedül rendbe tudnád vágni idegösszeroppanás nélkül.

Készíts kis feliratokat, például hogy „Ha ide be mered tenni a koszos lábad, saját kezűleg nyírlak ki!” vagy „Ez a vécé. Találd meg a vécépapírt is”.

Nem kell olyan nagy bevásárlás, bőven elég lesz két nagy gurulós kosár, fullra járatva.

Ha az embernek szerencséje van, akkor a gyereke harcedzett, tematikusan vásárol.

Tüncibünci bigyókás szalvéta, a hozzá passzoló poharakkal és tányérokkal (műanyag. Köpjenek le bátran a környezetvédők.)

Az ember fejszámoló. Pontosan tudja, hogy ha húsz-huszonöt gyerek érkezik, mennyi szendvicsre, rágcsára, üdítőre van szükség.

Az ember pasija csak ámul, miközben a bankkártyáját keresi...

A torta tök mindegy, milyen, úgyis mindig otthagyják.

Fölösleges erre az időt pazarolni, azért kapják a fizetésüket a cukrászati egység dolgozói, hogy ne nekünk kelljen brusztolni.

Kivéve, ha az ember pasija csinál saját kezűleg valami csodát eperből és fagyiból, mert azt bezzeg tolják ezerrel.

Aztán megjönnek.

Jó, hát persze elvész menet közben egy-kettő, de a nagy számok törvénye alapján pont annyival vannak többen a kelleténél, mint ahányan vannak.

Akusztikusan kissé nehéz befogadni az élményt, mert kicsit fölémegy a decibel az élhetőnek.

Na most persze biztosan vannak nagyon rendes biomamik, akik sorversennyel, oktató játékokkal, miegyébbel szórakoztatják a hadtestet – legközelebb majd hozzájuk megyünk.

Tapasztalatom egyébként, hogy az ilyen bulikról úgy szoknak hazajönni a dedek, hogy tök jó lett volna, csak apuka viccesnek szánt sipkában beszélt folyamatosan hülyeségeket, anyuka meg legózni akart és barkhobázni.

A magam részéről a szabadon engedést támogatom, pláne, hogy tizenegy éves megveszekedett kiskamaszokról volt szó. Legózzon velük az anyukájuk.

Persze hogy ráfaragtam.

Két percen belül amortizálták a lakást – a titkos fegyverem, a két nagyon kis macska is hamar elájult.

Menjetek a kertbe.

Nem, ne szedjetek virágot, nem azért ültettem, hogy letépd, cseszd meg.

Igen, kimehettek a patakpartra, de lehetőleg senki ne fulladjon bele.

Igen, kislányok, van betétem. Igen, kisfiúk, van ragtapaszom.

De csak a második órában kellett mentőt hívnom, mert egy kisfiú fejreállt a rollerrel, de nagyon.

Úgy beszélsz, mint anyukám! - volt a sommás kifejtése a helyzetnek, amikor üvöltve kizavartam a hadat a nappaliból, hiszen itt volt a mentőorvos, aki hihetetlenül helyes volt egyébként és abszolút értette a helyzetet.

Közben páromnak hívása volt, így ordítva kommunikált oroszul - az épp itt siratóasszonyokat játszó anyukák elég rendesen lesápadtak, hogy valószínűleg az ukrán maffia kezébe kerültek.

Pedig ezt bármilyen nyelven képes a pasi megtenni. Most mit csináljak, ha ilyen az orgánuma nekije.

A gyerek természetesen megmaradt, szerintem nagyjából már nem is emlékszik az egészre, csak én őszülök csendesen tovább.

Az ünnepelt boldog mosollyal listázza még most is az ajándékokat.

A miénket még oda sem adtuk, mert valahogy kapkodták a képet.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr615295106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bak Zsófi 2013.06.26. 11:03:15

És itt is: köszönet a köszönetért. Élmény az egész BLOG, megrögzött olvasóvá váltam. Csak az elvakult büszkeségemnek adózva: a mentős neve CSADA PÉTER, aki a fiam.
süti beállítások módosítása