Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Április 4.

2013.04.04. 15:31 | törökmonika | komment

Mintha kicsit elfeledkeztünk volna róla.

Jó, hát nem mindenütt pont akkor volt, értelemszerűen.

És azt is tudjuk, hogy az utolsó német katona sem akkor hagyta el az országot, hanem öt nappal később.

Ettől függetlenül.

Apám is, anyám is 5 éves volt akkor.

Az apám, nagyanyám kezét fogva kijöhetett a pincéből, ahol Miszlovits bácsiékkal együtt rettegték végig az utolsó napokat (nem, nem akkor, kicsit előbb, de hát mindennek van ideje és tere).

Anyám és nagyanyám a pesti gettóból szabadult (nem, nem akkor, mondom, hogy a dátum közmegegyezéses).

Nem sokat beszéltek róla.

Mit is beszélhettek volna, kicsik voltak még mindketten.

Kisebbek, mint lehettek volna. Ha rendesen ehettek, ihattak, élhettek volna.

Életük első öt évét azzal töltötték, hogy hallgatták előbb a rokonok összesúgását a háborús helyzetről, később a bombákat.

Apám csak annyit mondott, hogy nem félt, mert az édesanyja folyamatosan mesélt neki és azzal nyugtatta, hogy elég valószerűtlen, hogy eltaláljon egy bomba egy újpesti cselédházat, bár a gyár közel van, de nem hadigyár.

Anyám csak annyit mondott, hogy nem emlékszik semmire – később bevallotta, hogy dehogynem, rettegett, csak engem nem akart ezzel a történettel megrémiszteni.

Rettegett, mikor jön be a gettóba nem is a német, hanem a jó magyar nyilas és mikor bántja az anyukáját vagy őt.

Addigra mindenkinek minden létezhető rokona felült a vonatra már és soha többet nem hallottunk róluk.

Gyerekeim apjának nagymamája nagycsaládba született, tizenegyen voltak testvérek. Ketten élték túl. Ez a nagymama soha többet nem láthatta a férjét, a gyereke apját.

Haláláig inkább csak üldögélt a sötétben és az emlékei között motoszkált.

Gyerekeim apjának másik nagymamája négy gyereket nevelt már akkor és mindenüket oda kellett hagyniuk.

Soha nem mertem megkérdezni, milyen volt lóhúsért lökdösődni.

Soha nem mertem megkérdezni, milyen volt úgy élni, hogy bármikor le kellett rohanni a pincébe.

Soha nem mertem megkérdezni, hogyan lehetett gyereket nevelni, vagy csak élni úgy, hogy nem tudhatták, a párjuk hol van.

Teljesen mindegy, hogy április harmadika, negyedike vagy ötödike volt, de akkor végre vehettek levegőt.

Nem kommunista ünnep ez.

Egy egész ország vett levegőt.

Ne keverjük össze.

Egy tébolyult korszak ért akkor véget.

Április négyről szóljon az ének.

És szóljon.

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr125194979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Elijah_Baley 2013.04.05. 16:22:49

oszt akinek a nagypapája nyilasos volt, az mit ünnepeljen, hé?

alte trottel 2013.04.20. 02:08:07

@De gustibusaut bene, aut nihil:
Hogy a nagypapit nem lőtték le az oroszok, nem csapta agyon egy bomba, nem lógatta fel vagy csukta le évekre a népbíróság vagy hogy megúszta börtönnel, kötél helyett. És állást is kapott az Andrássy úton, mint bevált, jó szakember, a már olyan jól megszokott Hűség Házában.
süti beállítások módosítása