Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Ajánló

Friss topikok

  • törökmonika: @Albert György: igen kitartó olvasómmá avanzsáltál, már ha érted ezt a kommunista szót :D (2014.04.22. 20:03) Húsvét
  • Albert György: neked a szar is keserü te kommunista, nem tudsz semminek se örülni. (2014.04.18. 05:57) Matyóhímzéses hejderutyutyu
  • Albert György: Ez mind azér van, mert kommunista vagy. Azok nem érzik jól magukat sose. (2014.04.18. 05:52) Szeretnék
  • méhecke: Aranyos:-) Nekem az jutott eszembe,hogy a gyermekei a szaladgálós korszakukban vannak, ha elkezden... (2014.04.03. 06:52) Anyai intelmek a Rogán gyerekhez
  • Perneczky László (Újpest): Megjegyzem, az LMP nyíltan és egyenesen bevállalta, hogy 2014-ben legfeljebb "jó izmos ellenzékben... (2014.03.28. 08:10) Egy őszinte kampánylevél

Blogajánló

Egy kicsi mozgás mindenkinek kell

2013.03.23. 10:37 | törökmonika | Szólj hozzá!

Azok számára, akik csak az elmúlt években ismertek meg, nyilván elképzelhetetlen, nonszensz és röhejes, de valaha élsportoló voltam, tíztől huszonéves koromig.

Ezt csak azért mondom, mert most mondom tovább.

A sportoló az olyan, hogy edz. Rohadt hosszú kilométereket fut le. Edzőtermezik. Taktikai megbeszélésekre jár. Minden napja azzal telik, hogy készül. Órákig gyakorol a hülye edzőjével hülye dolgokat, ugyanazt, és addig, amíg nem megy jól. Ideértve a békaügetést is.

A nyarai nem balatoni lázról szólnak, hanem tatai edzőtáborokról.

Közben persze lehetne pasizni/csajozni, csak hát mikor, ha napi két edzés van és este tíz után esel haza, miután reggel hatkor kezdtél.

A sportoló az olyan, hogy pontosan tudja: az, aki vele szembe fog futni a meccsen, ugyanazt végigcsinálta, hiszen máskülönben nem lehetne ott.

Tiszteli.

Ha másért nem, az elszántságáért.

A kitartásáért.

Az addigi teljesítményeiért.

Most lehet persze azt mondani, hogy ennyi energia-ráfordítással akár értelmesebbet is lehet csinálni, de ez sem úgy van ám pontosan.

Amikor lefutottam a félmaratont, Radnóti-összes ment a fülemben magnóról. Na jó, tényleg hülyeség verslábakkal futni, érdekes is a hexameter úgy.

Hanem amikor két csapat egymásnak feszül és a felkészült sportolók izmoznak egymással – na, az az a helyzet, amikor a drága sörözős, üvöltözős „szurkolótábor” mindenképp fogja be.

Próbálja megfeszíteni a hasizmát a drukkolástól.

Az többet segít a hájon.

És akkor a sportoló ott a páston, gyepen, vízben vagy akárhol elgondolkodik kicsit, hogy ti sok hülyék. Ennyit számít nektek a sport? Ennyit számítok én, a sportoló? Hogy elküldtök a kurva anyámba, ha kihagyok egy ziccert, kapuralövést, négyméterest, bármit?

És annyira sem tisztelitek a dolgot, hogy mindenki rohadjon meg, aki a másik oldalról indul játszani?

Én, a sportoló soha nem tennék ilyet az ellenfelemmel, mert nem ellenségem, hanem csak összemérjük az erőinket. Játszunk. Akár a kölyökkutyák. És ha elég jól csináljuk, jó érzése lesz mindenkinek.

Ha elesik, felsegítem, nem vágok hozzá petárdát. Ha elesem, tudom, hogy számíthatok rá. Nekünk így jó.

Nektek, drága szurkolók, mitől lesz jó érzésetek?

A bejegyzés trackback címe:

http://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr285163756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.