Azok számára, akik csak az elmúlt években ismertek meg, nyilván elképzelhetetlen, nonszensz és röhejes, de valaha élsportoló voltam, tíztől huszonéves koromig.
Ezt csak azért mondom, mert most mondom tovább.
A sportoló az olyan, hogy edz. Rohadt hosszú kilométereket fut le. Edzőtermezik. Taktikai megbeszélésekre jár. Minden napja azzal telik, hogy készül. Órákig gyakorol a hülye edzőjével hülye dolgokat, ugyanazt, és addig, amíg nem megy jól. Ideértve a békaügetést is.
A nyarai nem balatoni lázról szólnak, hanem tatai edzőtáborokról.
Közben persze lehetne pasizni/csajozni, csak hát mikor, ha napi két edzés van és este tíz után esel haza, miután reggel hatkor kezdtél.
A sportoló az olyan, hogy pontosan tudja: az, aki vele szembe fog futni a meccsen, ugyanazt végigcsinálta, hiszen máskülönben nem lehetne ott.
Tiszteli.
Ha másért nem, az elszántságáért.
A kitartásáért.
Az addigi teljesítményeiért.
Most lehet persze azt mondani, hogy ennyi energia-ráfordítással akár értelmesebbet is lehet csinálni, de ez sem úgy van ám pontosan.
Amikor lefutottam a félmaratont, Radnóti-összes ment a fülemben magnóról. Na jó, tényleg hülyeség verslábakkal futni, érdekes is a hexameter úgy.
Hanem amikor két csapat egymásnak feszül és a felkészült sportolók izmoznak egymással – na, az az a helyzet, amikor a drága sörözős, üvöltözős „szurkolótábor” mindenképp fogja be.
Próbálja megfeszíteni a hasizmát a drukkolástól.
Az többet segít a hájon.
És akkor a sportoló ott a páston, gyepen, vízben vagy akárhol elgondolkodik kicsit, hogy ti sok hülyék. Ennyit számít nektek a sport? Ennyit számítok én, a sportoló? Hogy elküldtök a kurva anyámba, ha kihagyok egy ziccert, kapuralövést, négyméterest, bármit?
És annyira sem tisztelitek a dolgot, hogy mindenki rohadjon meg, aki a másik oldalról indul játszani?
Én, a sportoló soha nem tennék ilyet az ellenfelemmel, mert nem ellenségem, hanem csak összemérjük az erőinket. Játszunk. Akár a kölyökkutyák. És ha elég jól csináljuk, jó érzése lesz mindenkinek.
Ha elesik, felsegítem, nem vágok hozzá petárdát. Ha elesem, tudom, hogy számíthatok rá. Nekünk így jó.
Nektek, drága szurkolók, mitől lesz jó érzésetek?
