Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Vízöntő

2013.03.21. 10:08 | törökmonika | komment

Hát ez ilyen. Ha olvad a hó, plusz esik az eső, akkor ott a víz az úr. Ez csak azt lepi meg, aki kiemelten és hangsúlyozottan hülye. Morbidabbak papírhajót hajtogatnak ilyenkor. A saját mobilgátunk már bevetésre kész. Mink itten a tanyán ilyenkor kinézünk a kert végibűl és hümmögünk nagyokat, hogy hát igen. Meg hogy elmarad a szombati piacozás, hiszen elmossa az ár. De hát még nem módosították úgy alkotmányt – ezen a héten még -, hogy kötelező volna minden héten menni alkudozni lóra, csirkére vagy kiwire. Ez olyan. Jön, elmegy. Általában egy héten belül, ha folyó mellett lakunk. Hegyi patakok esetében ez rövidebb lefolyású, tetszenek érteni a poént, lefolyású, hehe. Az ember ilyenkor elkezdi keresni a gumicsizmáját. Persze nem találja. Nem esik kétségbe, havazáskor a hólapátot nem találja, tikkasztó melegben meg a légkondit, igaz, azt azért nem, mert nincs. Na de mi a teendő ilyenkor? Adná magát a kézenfekvő megoldás, hogy sms-eket küldjünk minden állampolgárnak, oszt jónapot. De nem tesszük, mert nincs annyi pénzünk a kártyán. Az államnak van, igaz, az is tőlünk. Mire gondol ilyenkor az egyszeri tanyasi?! Hát hogy ha akár másfél-két napig nem tudom kitenni a disznószarszagú gumicsizmámat a lakásból, mert minden jel erre utal, legalább legyen itthon franciakártya meg cigi. Mert kaját lehet varázsolni a semmiből is. A víz jön a csapból is, nem csak a kertből. Nem szűkölködünk. Esetleg szólunk a jószágnak, hogy már olyan mindegy, jöjjön be, ne kint ázzon. A virágokat viszont kifejezetten érdemes ilyenkor kirakni az alulról-felülről vizesedő természetbe , bajuk nem lesz. Vagy ha mégis, akkor úgy jártak. Azt beszélgettük a szomszéddal, hogy mit tehetnénk. Elméletben felvázoltunk egy prájvit katasztrófaelhárítást, gyakorlatban legyintettünk és kértünk egymástól tüzet. Aztán fogadásokat ajánlunk egymásnak, lesz-e az idén is vadvízi evezés a kertünk aljában vidám fiatalokkal, vagy csak vízbefulladt tehenet hoz az ár. Mindegy, ki nyer, megisszuk. A levét. Boldogult fiatalkoromban, amikor először jött ez a kis patakocska az arcomba meg a nappaliba, még elég hülyén néztem, hogyan lehet az, hogy elviszi az autómat is az ár. Mostanra rezignáltabb vagyok, máshol parkolok, ha gázos a helyzet. Természet mamival nem nagyon lehet szórakozni ugyanis. Persze egészen biztosan lesznek majd a tévében roppant megható jelenetek, amint az aktuálisan kiszemelt celeb a kígyóbőr cipellőjében kezébe veszi a lapátot a töltésen. A kormánysajtó majd elmondja, hogy minden a legteljesebb rendben volt, a vikingek sem azért jártak erre, mert idesodorta őket a víz és ha már ittjárnak, segítenek – hanem várost néznek a tanyán, ahol lakunk. Rengeteg szórakoztató mém fog felbukkanni, például búvárruhában. Legutóbb, amikor hihetetlenül naprakész újságíróként épp a klaviatúrát ütöttem-vertem, egyszer csak feltapadt nekem az ablakra egy katasztrófavédelmis, ami épp csak a fejét tudta kidugni az önözvízből. Mondta, hogy meg akar menteni. Mondtam, hogy állati aranyos, de semmiképp. Kér-e egy teát. Kért. Jókat röhögtünk. Tényleg lehetetlen módon jutott be a kertbe nyakig vízben. Miközben én boldogan tetriszeztem. Nálunk, a tanyán ezt egyszerűbben gondoljuk. Ha jön a víz, kihúzzuk majd mindjárt a konnektorból, ami bele van dugva, feljebb tesszük az értékesebb bútorokat. A gyerekeket, amennyiben nem épp most csináljuk őket, időben elvisszük a magaslesre. És persze mindannyian várjuk, milyen szövegű sms-t fogunk kapni a belügyminisztériumtól.

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr435157765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása