Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Ajánló

Friss topikok

  • régi villamos: @maxval a bircaman: öcsi, fingod sincs arról, mi a kommunizmus! (2014.08.30. 20:28) Apám hitte
  • Gyingizik: @krabat: Köszönöm, hogy felsorolta az összes neolib-globalista marhaságot/hazug közhelyet a témába... (2014.08.28. 11:39) Országos amnézia
  • vilagnezet.blog.hu: Tigáz. Van még magyar ember, aki ezt a céget kedveli és nem utálja? A mi történetünk itt van leírv... (2014.08.16. 07:27) Nyílt levél a tekintetes TIGÁZ őfőméltóságához
  • vilagnezet.blog.hu: A naplóbejegyzésem is hatásos a Tigáz "maffiaszerű" viselkedése ellen. Érdemes elolvasni és megosz... (2014.08.13. 11:23) Szívatás - kösz, Tigáz!
  • benko01: Az úgy volt, hogy terhes lettem, majd elvetéltem. Ezt a történetet háromszor ismételtem meg! Majd ... (2014.08.03. 15:01) Levél Botos Katalin úrhölgynek

Blogajánló

Kár, hogy van miről emlékezni ma...

2013.01.27. 17:39 | törökmonika | 2 komment

Gondoltam, ma írok valami nagyon olyat, hogy ne csak ti sírjatok, de én is. Aztán belefutottam pár dologba. Az egyik egy fénykép, azt ide is teszem, ha sikerül, mert mindennél többet mond el.

A másik néhány, az interneten kóválygó bejegyzés, hogy lehetőleg mi is dögöljünk meg nyomorultul, mint nagyon sok rokonunk, ott, akkor.

Innentől kezdve nem tudok mit írni.

Nagyon boldog volnék, ha valami ünnepkor összejönne a család, száznegyvenen lennénk az asztal körül, nyolcan-tízen hordanák a maceszgombóclevest meg a többit, édességeket, kávét.

De nem.

Nem vagyok boldog.

Tőlük az életüket vették el, tőlem azt a boldogságot, amit a rokonság okoz. És igen, szeretnék a mai napig veszekedni Irénke nénivel, Amálka nénivel, aki ha megissza a snpaszot, azonnal zongorázni kezd. Szeretném még görgetni a tolókocsiban Bigyóka bácsit, aki arra sem emlékszik már, hogy hívhatnak engem, pláne a gyerekeimet.

Szeretnék egy csomó unokatestvért, az se baj, ha utálom őket, mert hülyék.

Szeretném nem elsírni magam állandóan, amikor nagyanyám hagyatékából nagynéha előjönnek a fényképek.

A délceg bácsik, nevetgélős csajok, gyerekek fürdődresszben, ronda, elhízott nénik, nyarak a Dunán, csónakház, boldog békeévek.

Szeretném.

De nem lehet.

Mert megöltétek őket.

Tök mindegy volt, melyik hogyan készített cipőt, hogyan varrt ruhát, hogyan zongorázott vagy hogyan írt verseket.

Teljesen mindegy volt.

Megöltétek őket.

És én most itt állok kifosztva.

Mert nekik már jó, hiszen nem tudtok ártani nekik.

De én mihez kezdjek Jenő bácsi, Amálka néni és a többiek nélkül?

Nekem miért kell arra nevelnem, intenem a gyerekeimet, hogy inkább büszkék legyenek arra, hogy zsidók, mert ha nem büszkék, akkor is azok, csak így jobb?!

Emlékezzünk.

Azt nem vehetik el tőlünk, ami a fejünkben van.

Talán épp ettől félnek olyan nagyon.

Van mitől.

A bejegyzés trackback címe:

http://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr225046791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Sigitom 2013.01.27. 18:06:43

fenykepet nem latok, de talan jobb is.

koszonom a blogot. valaszaim nincsenek. nekem is vannak ilyen dobozaim, kepeim. rokonom, verrokonom egy sem.

viszont ... es ez az elet fintora a naciknak, regieknek es ujaknak, van egy a csaladba behazasodott draga, okos nagyneni (anyam nagynenje), aki Auschwitzban volt majd valahol Nemetorszagban ipari munkan, talan ezert tulelte, Mengele kiserleteit is tulelte csak gyerek nem lehetett aztan...es most 102 eves!

Schweizban el, Zurichben, egy zsido otthonban, fizikailag sajnos mar nem olyan jo allapotban mint meg 10 eve is, de szellemileg 1000 %-os. tobbszor kerdezte, hogy minek ul o meg ott-itt a toloszekben, gondolom azert hogy megmutassa, hogy kiirthatatlanok es megtorhetetlenek vagyunk :)

ha kell meg tobb bizonyitek erre, olvasd el Fahidi Eva konyvecskejet, A dolgok lelke .... csodas, mint maga Eva :)

szoval csak eld az eletedet boldogan es oromben, buszken (nemcsak azert mert igy jobb, hanem mert annyi mindenre lehetunk buszkek) a bacsik es nenik nelkul, de eszeddel, lelkeddel, a zsido etikaval, erkolccsel, adakozassal, szilard hittel nem csak Istenben de az eletben, itt es most. Itt es most kell jol elni, jot tenni, elvezni, tanulni, gazdagitani magunkat es nepunket.

Ne sirj. Mosolyogj! Sokat :)

szeretettel
Erika