A kései szerelmenek egy raklapnyi előnye van.
Már nem akar az ember a másikkal feltétlenül összeköltözni, sőt - épp elég boldog attól is, hogy végre egyedül lehet, oszt azt enged be a kecójába, akit akar, és akkor búcsúzik el tőle, amikor akar.
Már nem akar feltétlenül gyereket - általában van egy rakás, épp elég gond van azokkal. Tiszta megváltás, ha már nem azzal kell foglalkozni. Persze, ha elég nagy a szerelem, óhatatlanul felmerül a kérdés...
Már nem akar feltétlenül az ember zenés-táncos mulatságba menni minden második este - teljesen megfelel, ha együtt megtaláljuk azt a filmet, amit mindketten néznénk. Láb föl, párna a fej alá. És nagyon szívet melegető érzés, ha a másik elalszik a tévé előtt, és be lehet takargatni. Kockás takaróval. És csak egy jelentéktelen puszival simítani a tarkóját.
Már szívesen megy az ember operába vagy bármilyen finomságos helyre - amelyeket azelőtt nem vállalt.
Már szívesen hallgat a másikkal nagyokat.
A kései szerelemnek az is előnye még, hogy a vágyak általában kicsit alábbhagynak - figyeljetek, fiatalok! Sehol se vagytok, ha mégis kedvünk támad! Mert mi már tudjuk a tutit.
A kései szerelem tényleg ágyba hozza a kávét vagy a reggelit, de nem azért, hogy feltétlenül egymásnak essünk - hanem mert tudja, hogy jólesik a másiknak.
Reggelente együtt vesszük be a gyógyszereinket.
Estelente meg lehet kérdezni, hogy rendben van-e a vérnyomás.
A kései szerelem nem méregeti, elég dögös vagy-e, elég karcsú-e a derekad és eléggé szépek-e a szempilláid.
A kései szerelem értékeli a humorodat.
Az eszedet.
A fellépésedet.
Mindent, amit őelőtte fejlesztettél ki.
És te is pont azt szereted benne, amit nélküled csinált soktíz évig.
A kései szerelem már tényleg tud szeretni - melegségesen, kedvesen, odaadóan, gondoskodóan, odafigyelően - hogy semmiképp ne kövesse el azokat a hibákat, melyeket az addigi soktíz évben elkövetett mással, másokkal...
A kései szerelemben már nem kell feladni önmagad.
És te is elfogadod a másikat úgy, ahogy van.
Jó, ezt mindenki minden életkorában mondja - de nem igaz.
A kései szerelmet kicsit - sokkal! - nehezebb kiérdemelni, mint a fiatalkorit.
A kései szerelmek nagyon nehezen kezdődnek, mert mindenki félti már magát a csalódástól.
Olyan sok volt már belőle addigra.
Mindenki olyan sokszor halt már bele.
Kései szerelem csak akkor van, ha valóban van.
Nincs már fajfenntartási ösztön, nincs fészekrakási kényszer, nincs birtoklási vágy, nincs függőség.
A kései szerelemben a simogatás csak simogatás.
Amikor az egyik ember a másikat szereti.
A kései szerelemben a felek általában egyetértenek abban, hogy nem így történt volna például harminc évvel azelőtt.
És ez így van rendben.
