Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Levél anyámnak

2011.07.30. 01:50 | törökmonika | komment

Tudom, tudom... Megígértem, hogy írok, de tudod, hogy van ez.
Már négy éve, hogy elváltunk és azóta nem meséltem semmit, pedig lett volna, és most is van mit.
 

Hol is kezdjem... Az egyeske unokád leérettségizett, már el is felejtettük, szalagot avatott, ballagott, felvételizett, büszke egyetemista lett és elköltözött kicsit, nem messzire, csak Pestre, ahonnét egyre gyakrabban jött haza, míg egy szép nap kapta magát és elment egy nem túl távoli országba szakmai gyakorlatra. Képzeld, szerelmes lett - nem kizárt, hogy miután leteszi a diplomáját a mastert már ott kint csinálja meg és oda fognak születni az én unokáim :) Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek.  Te semmiképp ne nevess rajtam: igen, én is leszek nagymama :) Teljesen alkalmatlan vagyok rá egyébként, de ez legyen az unokáim gondja. Egyeske egyébként nemsokára egy fél évre azért hazajön, birtokba veszi a régi szobáját és nyilván leüvölti majd a fejünket, ha valami nem glédában áll. Pedig arra van esély, ha emlékszel még a gyerekkoromra...
 

Ketteske gyönyörű lett és már majdnem bölcs is. Vége a tizenéves kor áldásos velejárójának, hogy hangos kurvaanyázással kezdi a napot és mindenkit utál, beleértve saját magát is. Nem emlékszel B-re, mert akkor már nem voltál itt, akkor nyáron ismerkedtek meg, azóta is tart a szerelem - két csillagjáró felhőpásztor, bármikor elbuknak a kikötődött cipúőfűzőjükben, de bármelyik filozófus vagy kortárs irodalmár kisujjból megy nekik. Azt hiszem, nem ők lesznek a család Rotschild-jai :)
Ketteske jövőre érettségizik, és ha indul olyan szak valaha, hogy széplélek, biztosan felveszik. Amúgy lövése nincs semmiről, de szerencsére az életről sem. Viszont kiválón be tudja már tenni a mosógépbe a ruhákat, és néha a mosogatógépet is elindítja! Az állatok továbbra is úgy követik, mint Szent Ferencet, hiába magyarázza nekik, hogy más világ, más vallás...
 

Hármaska határozottan életképes. A maga módján, persze. Azóta már buktunk, meg pótvizsgáztunk, meg iskolát váltottunk meg mindenféle szakembernél voltunk, de végül igazad lett: csak akkor működik, ha a józan ész szféráin túl is, mindenek fölött megbízom benne és szeretgetem. Nem mintha nehéz lenne. Már nincsenek dührohamok, már nem kell félni, hogy szétveri a kecót bánatában - istenem, hányszor tette tehetetlen kínjában -, viszont néha a maga százkilencven centijével és ötven kilójával mellém kucorodik a fotelben és ölelget. A kertet ma már ő tartja rendben, idén paradicsomot ültetett. Hogy mikor érettségizik, ne kérdezd, nincsenek jó válaszok és csak ideges lennél, ha elkezdeném magyarázni, hogy de ez egy olyan iskola, hogy. Majd lesz valami. Belőle például szeretnivaló, rendes ember.
 

Négyeske... Mindannyiunk szíve csücske. Úgy szerette volna, ha suli után felmehetett volna hozzád, hiszen pont tizenöt méternyire van a lakás. Most büszke harmadikos lesz, naná, hogy kitűnő tanuló. A humorérzéke akkora, mint a másik háromnak együtt. És imádják egymást. Volt, hogy négyeske rosszul lett a suliban, mi rohantunk ketteskével, és ő ölben hozta haza a kicsit, zokogva, hogy ugye nincs baja a kishuginak. Jó, hát a rigolyái nem múltak el, de kinek nincsenek. Továbbra is veszettül ragaszkodik néhány szertartáshoz - a malckás párnára már rá sem ismernél, annyira gusztustalanná rongyolódott és koszolódott az elmúlt kilenc évben. De ő szereti!
 

Én meg... Hát én meg hol így, hol úgy. Tudod, ahogy szoktam. A teljes tehetetlenségtől az akciózásig, a hullámvölgytől az eufóriáig hullámvasutazva. Miután elköszöntünk egymástól, szóról szóra megfogadva a tanácsaidat, kotta szerint megcsináltam, amit kellett, a válástól a papírmunkáig. És igen, lettek munkák, jók is, rosszak is, aztán persze vége lett mindennek, de ahogy mondom, és akkor nagyon hiányoztál.

Nagyszerű embereket ismertem meg, velem voltak jóan-rosszban, utóbb csak a rosszban volt részük, mégis maradtak. Nélkülük nem ment volna semmi se.


Képzeld, voltunk akkora bajban is, hogy nem volt mit ennünk már. T-re ne haragudj, már kiharagudtuk magunkat miatta, azóta egész normális fickó lett - tudod, csak messziről és hunyorítva kell nézni. Nem tud ő se mit csinálni, ez közben egy ilyen világ lett. Az anyukája is meghalt szegénynek, építkezik ismét (nem röhög!), legalább az új asszonynak is lesz egy soha be nem fejezett háza, cementdombokkal és betonkeverővel díszként a kertben.
 

Amikor azt gondoltam, hogy kiülök koldulni a sarokra - kurvának öreg vagyok -, mert már munkanélküli járadékot sem kaptam, csak segílykét, azt meg pont wc-papír helyett elég, valami történt. Te sose hittél az ilyesmiben, viszont apa halála után, amit én fel sem fogtam, pedig 12 éves voltam, csak szépen belehaltam és úgy maradtam (és közben nem vettelek észre téged, épp téged, aki viszont ott maradtál velem, dacára annak, mennyire gyűlöltem a világot, permanensen, következetesen és kitartóan), azt mondtad, hogy az emberek nem jók, de hogy nem szégyen kérni és elfogadni, csak arra kell vigyázni, ne legyen megalázó. Mármint senkinek se.
 

Te tudod, mennyire gyűlölök kérni.
Kértem.
És annyi szeretetet, kedvességet, odafigyelést - és ennivalót, ruhákat, cipőket, mindenféléket kaptunk, hogy a világ végéig - 2012 - elleszünk vele. A számláink is ki vannak fizetve - juhéééé!


Anya, ezt hogy kell megköszönni?
Én azt gondoltam, csak egyféleképpen lehet.
Hogy ha bajban lévő embert látok, én sem fordítom el a fejem.
 

Elővettem néhány régi leveledet, amelyeket még Svájcból írtál haza, a háború után anyukádnak, a dédikének, amelyben ígérted, hogy jó leszel, csak hadd mehess haza.
Anya, mit írjak, hogy visszagyere?
Rendet csinálok a lakásban. Főzök neked valami finomat. Végighallgatok bármilyen hosszú
rokonság-történetet. Fejed alá illesztem a párnát, ha itt aludnál.
 

Négy éve már, hogy se szó, se beszéd meghaltál.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr963110899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sületlenke 2011.07.30. 05:24:08

Jó, mint írás, tanulságos, mint történet.

És nem, nem megalázó a kérni tudni.
Azt hiszem, a gyerekeidért teszed - tetted, de ha "csak" magadért, az is tökéletesen rendben.

Hogy anyukád mit szólna - nos, gondolom, azt, amit én is.
Csináld és ne add fel.
Nem, nem azért, mert az erkölcsi dicsőség mindenképpen a tied - van ilyen, vagy számít egyáltalán (?) -, hanem, mert ezt hagyta rád valahol, ha már ide és akkor születtél.
Hogy rossz helyre, meg rosszkor-e, hát, az meg majd egyszer kiderül.

TrixiBeja 2011.07.30. 12:59:28

És aznap még megvarrta a malackást...
Biztos vagyok benne, hogy figyeli őket! :) Veled meg folyamatosan veszekszik! :D :P

törökmonika 2011.07.30. 13:53:49

@TrixiBeja: szerintem ez nem így működik. mint ahogy az öreg kaporszakállú sem tépi a haját, mert nem kaposzakállú és nincs haja, de nem azért, mert kopasz. amit anyám mondani akar nekem, elmondja, hidd el. néha meglepően plasztikusan és pragmatikusan. meglepődnél.

TrixiBeja 2011.07.30. 18:28:32

@törökmonika: Szerintem sem így működik, de ahogy szerintem működik, azt hosszú lenne leírni! :) Elhiszem. És nem lepődnék meg.Tudom milyen pragmatikus volt. Hiányzik.

rupcsi 2011.07.30. 19:31:20

Megkönnyeztem ezt a beírást.
Olyan érzésem volt, már az elején, amit a végén írtál.
Ne az szégyelje magát, aki segítségért fordul, hanem az aki ilyen helyzetet hozott létre.
Sajnos egyre több ember jut ilyen állapotba.
Szép napot. :-)

Gamma Leonis · http://gombamania.blogspot.com 2011.07.30. 23:09:44

Ne szégyelld magadat! Bár tudom, mit érzel. Én is nagy zavart éltem át, amikor segítséget kaptam, amit persze illik visszaadni, hiszen az én jó ismerőseim tisztességes, szegény emberek.

Sajnos, nekem nincs a hétről jó hírem. Majdnem elcsíptem egy állást, de nincs hétpontos papírom, ami kellene a bértámogatáshoz. Utánanéztem eme papírnak és elcsodálkoztam, ha lenne ilyenem, akkor még rosszabb helyzetben lennék, hiszen komoly testi elváltozásom lenne, ami (még) nincs. Szerencsére kezem-lábam mozog, csak belül van ez-az elromolva, főleg a stressz miatt estem szét.
Tehát nem kaptam meg az állást, így az itthon lévő három felnőttből mindenki maradt munkanélküli. Anyámnak nincs állami segítsége, apám túl büszke, ő sose kérne ilyesmit, én kapok az önkormányzattól 25650 forintot, míg a legkisebb húgom az emelt szintű családi pótlékot kapja, melynek összege 12000 forint. Ennyi. Kész, teljes lecsúszás. Ha a bátyám nem lenne segítőkész, mára se villany, se net nem lenne, és az esélyem az elhelyezkedésre a net praktikus, gyors kommunikációja nélkül... bele sem gondolok, mert megint elmenekül az életkedvem, amit foggal-körömmel kellett visszarángatnom.
Marnak a gondok. A húgomnak meg kéne vennem a tankönyveit (15000 forint), jó lenne most nyáron beszerezni a tűzifát. (Fáztatok már úgy igazából? Mert én már túl sokszor. A hideg elől nem lehet elmenekülni. Csak a fűtés segít, ha van fa. Legtöbbször nincs rá pénzünk.) Hamarosan a vizet kapcsolják le, ha nem fizetünk.
Igen, tudom, hogy el kell helyezkednem.
Rossz érzés "fölösleges" embernek lenni. Egyért adok hálát, hogy nekem nem lesznek gyermekeim. Nem adom tovább a sejtjeimbe égett szégyent. Piszkosnak érzem magamat.

Konyvmolyolo 2011.07.31. 00:35:29

Kedves Monika!

Szívbéli barátnőm hívta fel a figyelmemet a blogodra.
Kérlek, nézd el nekem, hogy nem írok most arról, mennyire magával ragadó a stílusod. A posztok tartalma, a szakmai tapasztalatod, a jelen helyzet valahogy sutává tesz minden szót, ami értékelésként megfogalmazódik bennem.
És nincs is szükség rá. Itt mindenki pontosan tudja, mennyire tudsz írni.

Inkább a lényegre térek: kiadóvezetőként folyamatosan szükségem van írástudókra. Fordítóra, szerkesztőre, copywriterre.
Azt nem ígérhetem, hogy az írások, amelyekkel dolgozni kell, mind az ízlésednek megfelelőek volnának. És nem is biztos, hogy könnyű dolgozni velem. (Ezt majd barátosném megmondja.)
De nálunk tényleg van munka.
Abszolút politika- és minden egyéb összefonódástól mentesen.
Kizárólag a szakmai színvonal ÉS a megélhetés számít.

Magam is 50 közeli nő vagyok, három gyerekkel.
Persze nem egyszerű eset, hiszen gazdaságosan működő céget kell vezetnem, és ez ritkán tesz jót a személyes imázsnak.

Mit gondolsz? Érdekel szöveggondozás ifjúsági kiadónál?
Vagy máris ott lapul egy regény a fiókodban?
Kíváncsi volnék rá.

törökmonika 2011.07.31. 03:16:45

@Konyvmolyolo: de hiszen épp ez az a munka, amire vágyom!!! soha életemben semmi mást nem akartam csinálni, mint mások írásaival piszmogni és közben matatni a sajátjaimmal. ha gondolod, hogy jó leszek, én már hétfőn reggel hétkor ott fogok állni sorba :)
és nem viccelek!
istenem, EZT már tényleg nem érdemlem meg - tényleg erre vágytam mindig.

Konyvmolyolo 2011.07.31. 08:50:46

@törökmonika: :) akkor vágjunk bele! Hová tudok privit írni?

törökmonika 2011.07.31. 14:27:12

@Konyvmolyolo: végül is nem titok az e-mail címem :)
kiss@dunakanyar.net

aviik 2011.08.01. 10:11:28

De jóóó...!!! És igen, a hullámvölgy után jön a hegy!! :)

Gamma Leonis · http://gombamania.blogspot.com 2011.08.02. 07:52:20

Örülök a szerencsés fordulatnak. :-)
(Egy édesanyát sose szabadna nehéz helyzetben hagyni.)

ttvvmm 2011.08.03. 16:30:17

Ma született egy új Török Monika rajongó! Ebből kifolyólag Egerben egy családnak nem volt mit ebédelnie, a mosógépben ott rohad a kimosott ruha reggel óta, nem tudják, miért van az, hogy hol röhögök, hol bőgök, híztam volna pár kilót, mert nem álltam fel órák óta, ha eszembe jutott volna enni. És még mennyi mindent nem olvastam! Éljen a Kettes számú, amennyiben ő ültetett le írni! :)
Köszi! :)

penelope garcia 2011.08.06. 15:28:26

Örömmel olvasom, hogy érkezett valami jó az életedbe.
Ó, bárcsak...

törökmonika 2011.08.06. 15:33:45

@penelope garcia: ó, bácsak mindenkiébe bekopogna. itten nálunk tényleg pálfordulás van, mintha meggondolta volna a sors magát. nagyon köszönöm - nem a sorsnak - hanem annak a rengeteg embernek, aki életben tartott! ígérem, hogy mostantól a megszokott útszéli modoromat hozom, fikázopk mindent és mindenkit, továbbá telehányom a médiát a fenntartásaimmal.
:)

szalmon ella 2011.09.08. 12:23:00

Sírtam, nevettem.........minden érzelmet ki tudsz hozni belőlem soraiddal.
Konyvmolyolo, fantasztikus ember vagy és fantasztikus embert találtál magadnak!

Wu Mirci 2014.09.23. 20:17:54

<3
Üdvözlettel: "a négyeske" :)))

urbánugar 2018.07.18. 14:38:47

Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám magam ezen a területen...
süti beállítások módosítása